Bizonyítanák, nem ők a „leggyengébb láncszem”

Felemás főpróbát tartott a Hepp-kupa hétvégi négyes döntőjét megelőzően az SKSE NB I. B-s együttese, amely múlt vasárnap nagy kínlódások közepette gyűjtötte be a kötelező győzelmet a középmezőnyben tanyázó debreceni fiatalokkal szemben.

Langyos, enervált, akaratgyenge, dekoncentrált, de mindemellett nézhetetlen kín­lódás volt ez az összecsapás, amit ráadásul három szerencsétlen, falfehér arccal összevissza szaladgáló „síp­mester” tett még nevetségesebbé – tekintett vissza a 82–68-as tarjáni sikerrel zárult összecsapásra Dániel Tamás klub­menedzser.

– Nem mintha a szürkeruhások lennének a legfontosabbak ebben a történetben, de olyat azért tényleg ritkán látni, hogy egy játékvezető azon munkálkodjon, hogy minél nagyobb balhé legyen a pályán. Persze az ő tevékenységük abszolút nem mentesít minket semmi alól, hiszen ha keményen és határozottan kezdtük volna a találkozót, és már az elején földöntjük a pályát, akkor nekik is kevesebb lehetőségük lett volna a „partizánkodásra”. E helyett azonban mi gyenge egyéni próbálkozásokkal hoztuk zavarba magunkat, maszatoltunk védekezésben, támadásban, így több debreceni fiatal is élete meccsét játszotta. Amikor kellett, azért persze csak megráztuk magunkat egy picit, szigorítottunk a védekezésen, és milyen érdekes, abban a pillanatban helyreállt a rend. Nyilván egy percig sem forgott veszélyben a győzelmünk, de tényleg fájt, hogy nézni kellett bizonyos részeit a mérkőzésnek. Csak remélni tudom, hogy ez a klasszikus gyenge főpróba és remek előadás szindróma volt, lesz, mert az elkövetkezendő egy hétben vár ránk néhány nagy feladat.

– Melyek közül az első a Hepp-­kupa hét végi, debreceni négyes döntője lesz.

– Ismét azzal kell kezdenem, hogy megtisztelő számunkra, és azt gondolom, Salgótarján és Nógrád megye számára is, hogy egy ilyen rendezvényen vehetünk részt, s képviselhetjük mindazokat, akik szurkolnak nekünk. Cseppet sem kis dolog, hogy harmadszor jutottunk egy országos kupa négyes döntőjébe, amiből ugye egyszer már el is tudtuk hozni a serleget. Akkor sem volt könnyű, meg most is nagyon nehéz lesz. Én abban hiszek, hogy fel tudunk nőni a feladathoz, és az egyéni motivációkat is csokorba tudjuk úgy kötni, hogy aztán azzal keményen oda lehessen csapni. A többség szerint mi vagyunk a leggyengébb láncszem a rajtunk kívül az Oroszlány, a Nyíregyháza és a Pécs alkotta négyesben, de én azért hiszem, hogy erre rá tudunk cáfolni.

– A szombat délelőtti elődöntőben mindjárt a viadal favoritjának számító, élvonalbeli álmokat dédelgető Oroszlánnyal csapnak össze. Mit vár a sok szempontból pikánsnak mondható összecsapástól?

– Az oroszlányiak néhány év alatt gejzírként törtek föl a magyar kosárlabdában, és lassan már az egeket ostromolják. Erős anyagi háttérrel rakták össze az idei csapatukat is, és az eddigi eredmények kétségtelenül őket igazolják. Első helyen állnak a Piros csoportban, és pillanatnyilag a legnagyobb esélyesei a feljutásnak. A találkozó pikantériáját leginkább az adja, hogy több korábbi játékosuk játszik nálunk, több korábbi játékosunk játszik és edzősködik náluk, valamint a vezetőedzőnk is onnan tért haza hozzánk. Ez mindkét oldalon plusz moti­vációt jelenthet, s az a csapat jöhet ki ebből jobban, amelyik intelligensebben, higgadtabban kezeli a szikrázós helyzeteket. Hogy miként kerülünk ki ebből a párharcból, az nyilván még talány, mint ahogy az is, hogy utána hányadik helyért tudunk játszani. Én bízom a fiúkban, hogy meglátják a lehetőséget ebben a remeknek ígérkező hétvégében, és olyat produkálnak, amit ebben az idényben még nem sikerült. Nem lesz egyszerű, de ilyenkor kell megmutatnunk. – zárta szavait.