A nógrádi sportszerkesztő szerint zöld-fehér csapat nyeri a Magyar Kupát

Langa Attila, a nool.hu sportszerkesztőjét már gyermekkorban megfertőzte a labdarúgás, amely mindig prioritást élvez az életében. Kollégánk már fiatal korától Ferencváros szurkoló, aki rendszeresen járt, korábban még buszos utazásokat is szervezett másodmagával a kedvenc csapatuk mérkőzéseire. Most a magyar labdarúgásról és a ma esti kupadöntőről kérdeztük.

Az utánpótlásképzésről is elmondta véleményét a nógrádi sportszerkesztő

– Honnan ez a nagy rajongás a sport, a labdarúgás és a Ferencváros iránt?
– A családom nagy sportrajongó és sok sportágat kipróbáltam. Édesapám szintén focizott, így már totyogós koromban is szeretettel rúgtam a bőrt, na jó, akkoriban inkább még a gumilabdát. Amikor jó idő volt nem is kérdés, hogy azonnal a szabadban futottam a labda után, míg téli időszakban a szüleim törzsvásárlók voltak az üvegesnél. Általános iskolában jött a második löket, amikor életem első és számomra mai napig legkedvesebb edzője, Répás Béla bácsi irányításával tanultuk és legfőképp élveztük a futballt. Na onnan nem volt vissza út, teljesen megfertőzött a labdarúgás! A Ferencváros gyerekkoromtól fontos a számomra, mondhatni olyan, mint sokaknak egy vallás. Elsők között a szüleimmel jártam el mérkőzésekre, amikor időnk engedte, valamint természetesen ha tanulmányaimmal rászolgáltam. Idősebb koromban Balla Pisti barátommal beálltunk a Fradi buszhálózatának koordinátorai közé, így Nógrádból mi szerveztünk szurkolói járműveket a mérkőzésekre. Innentől már nem csak szűk baráti körben, hanem többször nagy buszokkal is utaztunk az összecsapásokra. Sok új embert ismertünk meg ekkor a környékről, de országosan is, akik közül sokat mára a barátunknak mondhatunk. A Fradi olyan, mint egy nagy család! Aki egyszer belekóstol a mérkőzések hangulatába, annak erre az életérzésre már rendszeresen szüksége lesz. Vannak külföldön olyan kedvenc csapatok, akiknek szintén drukkolok, Magyarországon olyan, akit elismerek, de a szívemben örökké a Ferencváros lesz a középpontban.
– Mi a véleményed a magyar labdarúgás utánpótlásáról?
– Hát ebbe inkább nem mennék nagyon bele, hiszen mondhatni nagyon érdekesnek tartom a magyar utánpótlásképzést. Gyerekkorban rengeteg tehetséges gyermek van még a környéken is, látva sok Bozsik Fesztivált és utánpótlás tornát. Helyenként kifejezetten komoly szinten, kiváló edzők dolgoznak a fiatalokkal, de mire kopogtathatnának a felnőtt labdarúgás ajtaján, akkorra eltűnnek. Válogatott szinten is olyan játékosok alkotják többségében a csapat gerincét, akik fiatalon kikerültek külföldre, ott váltak felnőtt futballistává. Erről szívesen beszélgetnék hozzá értő emberekkel, mert valami itt nálunk nagyon elsiklik a tinédzserkor környékén, vagy csak nincs meg a fiatalokban az az elhivatottság, kitartás és hasonló kvalitás, ami ahhoz kellene, hogy akár tizenhét évesen felnőtt szinten focizzanak egy magasabb osztályban. Hozzátenném, ha biztos sokan meg is köveznek majd ezért, de oltári bután működnek a szűk két évtizede útjukra indult akadémiák, hiszen nem a tehetségek felfedezésére koncentrálnak, hanem a bevételre. Valljuk meg, a magas díjak, amiket kiszabnak a gyerekek bentlakásos képzésére, az rengeteg embernek megfizethetetlen. Úgy érzem egy edző sem varázsló, hogy esetekben egy tehetségtelen gyerekből, akinek a szülei képesek megfizetni a kiszabott díjakat, abból sztár futballistát varázsoljon, míg egy szegény családból származó, de tehetséges gyerekből könnyebben lehetne neves labdarúgó, főképp mert az ilyen ember mindig jobban értékeli mindazt, amit elér, hiszen tudja honnan és hogyan jutott el odáig.
– Hogyan értékelnéd a magyar klubcsapatok szereplését a nemzetközi kupasorozatokban?
– Az elmúlt években csupán a Fradi jutott el olyan szintre, amelyet ha több gárda is megközelítene, számunkra az már óriási siker lenne. Be kell látni, hogy az említett elkeserítő utánpótlásképzés miatt, ritkán bukkannak fel olyan tehetségek, mint például a Fradiban Tóth Alex, vagy épp előtte a fiatal Lisztes Krisztián. Ezek fényében, ha nem lenne a kedvenc csapatom is teletűzdelve légióssal, akkor ők sem jutnának tovább egy-két körnél a kupában, ezt ki merem jelenteni. A nemzetközi kupatavasz csak álom maradna! A külföldi játékosok java, már üzletszerű igazolás a meglátásom szerint, hiszen a Ferencváros mivel évek óta résztvevője a nemzetközi kupasorozatoknak, így egy ugródeszkaként szolgálhat sok labdarúgónak. A Fradinál ezt meg is lovagolják, hiszen sorra igazoltak olyan játékosokat, akik egy jól sikerült szezont követően, a vételáruknál sokkal nagyobb összegért kerültek kivásárlásra neves csapatok által. Ezek fényében a Ferencvárosnál, mint a „nagycsapatok” javánál, már üzlet is a labdarúgás, így nem hinném, hogy őket majd eltántorítja az ötszáz millió forint hiánya, amely a tervek szerint azokat a csapatokat érinti jövőre, akiknél nem szerepel a pályán egyszerre öt magyar játékos. Ez a szabályozás érthető, hiszen szeretnék a vezetők, ha egyre több magyar lenne a csapatokban, de valljuk meg, ezzel egyenesen arányosan még inkább csökken majd az egyébként sem túl magas színvonal. Részemről legalábbis így gondolom.

– Milyen eredményt vársz a ma esti kupadöntőn?
– A Paks nagyon kellemetlen ellenfél a Fradi számára, ezzel mindenki tisztában van. Az atomváros csapata az egyik Magyarországon, akiket nagyon tisztelek, hiszen elismerésre adhat okot, hogy csupa magyar játékossal ott vannak évről évre a bajnokság elején, valamint az elmúlt négy évben már a harmadik kupadöntőjükre készülhetnek, ismét a Ferencváros ellen. Nemzetközi szinten, sajnos az első körökben búcsúznak a kupától, talán épp az említett tények miatt. Egy kifejezetten szoros, jobbára taktikai csatát várok, kevés góllal, a végén természetesen Fradi sikerrel. Értesüléseim szerint idén is rengetek utánpótláscsapat tekinti meg a helyszínen a mérkőzést, így remélem, hogy hatalmas élményt biztosít majd a sok fiatal számára. Humorosan azt is mondhatom, abban teljesen biztos vagyok, hogy a trófeát egy zöld-fehér csapat emeli majd a magasba ma este!

Ezeket is ajánljuk: