Torna

2025.01.18. 14:21

Mindenki Cimbi nénije még mindig aktív, ma 76 éves

A mai napig aktív életet él a népszerű korábbi testnevelő, jelenleg is edzéseket tartó torna oktató. Andó Erzsébetként született, Ringeisen Andrásnéként él, de mindenki csak úgy ismeri, hogy Cimbi néni.

Baglyasi családban nevelkedett, az atlétikával is kacérkodott, de végül az SBTC torna szakosztályában ragadt meg, ami életre szóló kötődést alapozott meg a sportággal. Végigjárta a sportszakma minden területét, a Gagarinban 1987 és 2007 között több száz gyereket oktatott, nevelt, a GDSE elnöke. Cimbi néni jelenleg is tart tornaedzéseket, és minden nyáron tornatáborba várja a fiatalokat.

Ringeisen Andrásné, Cimbi néni ma is sok fiatalnak segít
Ringeisen Andrásné, Cimbi néni ma is sok fiatalnak segít
Fotó: B.L. / Forrás: Nool

Munkája elismeréseképpen 2011-ben Bérczy Károly-díjban részesült, de Esterházy Miksa-díjjal is büszkélkedhet, Salgótarján Sportjáért 2018-ban kapott kitüntetést, valamint a Jó tanuló, jó sportoló díjátadókon többször kitüntették, az utánpótlás nevelésben mutatott szerepéért. Születésnapja előtt egy korábbi beszélgetésünk részletével tisztelgünk.

Cimbi néni örök szerelme a torna

– Ha szabad kérdezni, honnan jött a beceneve, a Cimbi néni?
– Édesapám nevezett el így még kis koromban, és ezt megőriztem az életem során.

– Hogy került életébe a sport?
– A nagybátyám kezdett el sportolni, ökölvívó edzésre járt, általa találkoztam először a sporttal. Elkísértem bokszedzésre, nem mintha nagyon tetszett volna az ökölvívás, de akkoriban nagyon népszerű és eredményes sportág volt.

– Mikor jött a torna?
– A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába jártam, ahol testnevelőm, Nagy Sándor embersége, a gyerekek szeretete, humora, ösztönzése nagy hatással volt rám. Nála kezdtem el rendszeresen sportolni külön tornán, ott tanultam meg a sportág alapjait, imádtam odajárni. Az iskolának akkor nagyon jó csapata volt kézi-, és kosárlabdában, valamint atlétikában, ezekben is számított rám. Tőle „örököltem” a mentalitását, és nagyon örültem, hogy később a kollégája is lehettem.

– Örök szerelem maradt a torna.
– Próbálgattuk, melyik a nekünk való sportág. Az atlétikával egy időben jött a torna, akkor kerültem az SBTC-hez, a foglalkozások a mai Keri tornatermében voltak. Nagyon jó csapatunk volt. Hetente háromszor 17-től 19 óráig voltak a lányok edzései, de utána még ott maradtunk a fiúk tréningjén is, mert erejükkel sokat tudtak nekünk segíteni a gyakorlatokban. Az első edzőm Molnár Pötyi bácsi volt, majd Kraft Endre, Tuska István és Szarvas Józsefné következett. Zsuzsa néni Nagy Sándor után tanított a Rákócziban, majd később a közgazdaságiban, ő szintén nagy hatással volt rám.

– Mire emlékszik szívesen akkoriból?
– Nagy csodának számított, hogy az ország más részeit is meglássuk. Nem lett volna rá más lehetőségünk, hogy eljussunk a fővárosba, Komlóra, Debrecenbe, Sopronba, Pécsre… A szülőknek kevés pénzük volt, és a közlekedés sem volt még megfelelő. Mi vonattal jártunk, hatalmas élmény volt. Voltak háromnapos versenyek is, akadt, hogy az udvaron rendezték meg a szekrényugrást, mert annyi induló volt. Különböző ünnepeken is szerepeltünk, színpadon tornásztunk például felemáskorláton… De sportág népszerűsítő bemutatókat is tartottunk, a megye több pontjára is eljutottunk így. Számtalan versenyen indultunk, a legnagyobb eredményem az országos bányász bajnokságon elért bronzérem volt, amit ifi másodosztályban, egyéniben értem el, itt, Salgótarjánban.

A teljes beszélgetés itt olvasható:

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában