Több mint hétszázszor lépett pályára az egykori somoskőújfalui labdarúgó

– Somoskőújfaluban 1975-ben kezdtem el a labdarúgást a serdülőcsapatban, ahol az edzőm Antal Lajos volt – eleveníti fel a múltat Lipták Zoltán. – Két év után kerültem az SBTC-hez, ahol végigjártam a ranglétrát. A serdülőknél Csincsik Sándor, míg az ifjúságiaknál Patkó József keze alatt játszottam. Az első csapatban Szalay Miklós edzőnél az NB II. Keleti csoportjában, 1981. március 22-én debütáltam Salgótarjánban a 0–0-lal zárult Honvéd Papp József SE elleni mérkőzésen.

A tehetséges játékos egyre több lehetőséget kapott az első csapatban, Szalay után játszott a Szabó Géza, Szojka Ferenc és Borbély András által irányított együttesben is. Utóbbival az 1982/1983-as évadban a másodosztályban harmadikok lettek, mindössze egy ponton (és pár gólon) múlt, hogy nem jutottak fel az NB I.-be. Lipták az őszi szezonban 17 mérkőzésen szerepelt. Tavasszal azonban már nem játszott a fekete-fehéreknél, mert 1983 februárjában bevonult katonának Miskolcra, ahol a Honvéd Papp József SE csapatában rúgta a labdát másfél évig. Leszerelése után, 1984 augusztusában visszatért az SBTC-hez.

– A folytatásban Toldi Miklós, Haász Sándor és Répás Béla is volt az edzőm. – mondta. – Sok emlékezetes mérkőzésem volt. Olyan kiválóságokkal léptem pályára, mint például Kajdy Tibor, Varga Sándor, Szoó József, Berindán László, Kovács István, Földi Attila, Kovács József, Mohácsi Lajos, Balga József, Kozma István, Urbányi István, László László, Juhász István, Babcsán József, de sorolhatnám tovább a ­neveket.

Élete egyik legjobb mérkőzését a másodosztályban 1987. június 21-én, Budapesten játszotta, amikor az SBTC ­5–1-re győzött a Volán SC otthonában. A nagy sikerből Lipták remek mesterhármassal vette ki a részét. A Petőfi Rádió közvetítésében Molnár Dániel, a legendás sportriporter is áradozott a játékáról. Aztán a Stécé 1988-ban kiesett a második ­vonalból.

– Azon a nyáron az Eger NB II.-es csapatához igazoltam – folytatta. – Azonban három hónap után visszatértem, és októberben már ismét a Stécé harmadosztályú (NB III. Mátra-csoport) gárdájában szerepeltem, egészen 1989 végéig.

Ezután következett a Nógrád Volán-Baglyasalja 1990 tavaszán, innét ősszel Pásztóra vezetett az útja, ahol 1994 végéig szerepelt.

– A pályafutásom egyik legszebb időszakát töltöttem Pásztón – hangsúlyozta ki. – Az első évben búcsúztunk az NB III. Mátra-csoportjától. Aztán Kis Károly vette át a csapat irányítást, s vele az 1991/1992-es évadban első lettünk a megyei I. osztályban, így újra a harmadik vonalban folytathattuk. Távozásom után, 1995 elejétől a Salgó Öblös csapatában játszottam másfél évig, majd Szécsényben voltam rövid ideig, míg a játékvezetésbe 1996 őszén vágtam bele, és az egészen az NB II.-ig vittem.

Aztán 1997 nyarától a megyei II. osztály Keleti csoportjában lévő Somoskőújfalu gárdájának lett a játékos-edzője, majd 1998 elejétől ismét a Salgó Öblös-Faipar következett, ahol utánpótlásedző is volt. Innét 2001 nyarán Mátraterenyére tette át a székhelyét, 2002 februárjában pedig a megyei I. osztályban szereplő SBTC-be igazolt, ahol áprilistól már játékos-edzőként tevékenykedett 2003 tavaszáig. Ezután  Somoskőújfalu következett, ahol játékos-edző volt, 2005 őszén pedig újra az NB III.-ban lévő Stécé színeiben szerepelt, majd 2006 tavaszán következett Somosi SE, mellyel bajnok lett a megyei II. osztály Keleti csoportjában. Ezután játékos-edző volt a megyei I. osztályú csapatnál 2006 végéig.

– Még 2011 nyarán visszatértem a kispadra, újra a Somosi SE megyei I. osztályú együttesét irányítottam 2012 tavaszáig. – fejtegette még a múltat. – Az utolsó bajnoki találkozón a Somos színeiben 2011. szeptember 10-én léptem pályára hazai pályán a Rimóc elleni 4–1-es sikernél.

A sport azonban vitte tovább, és újra visszatért a pályára.

– Az Építők KC csapatához igazoltam, 2015 nyarán – emelte ki. – Elsőként 2017 tavaszáig játszottam ott, majd 2020 őszén újra visszatértem ide pár meccsre, az utolsót 2021. október 2-án játszottam a Karancslapujtő II. elleni 4–2-es hazai győzelemnél.

A fiával, Zoltánnal 2000 őszén a Salgó Öblösben több alkalommal játszott együtt bajnoki, valamint kupamérkőzésen is.

– Mindig nagy élmény volt a fiammal pályára lépni – emelte fel a tekintetét. – Örülök neki, hogy többre vitte, mint én. Játszott több élvonalbeli együttesben, valamint az angol Southamptonban is. A válogatottban 18-szor lépett pályára. Az ETO FC Győrben tavaly májusban fejezte be a pályafutását, jelenleg az egyesület akadémiáján dolgozik trénerként. A lányom, Orsolya is sportolt amatőr szinten. Sokat köszönhetek feleségem, Ildikónak, akivel negyven éve élünk boldog házasságban, mindenben támogatott a pályafutásom alatt és azóta is. Két unokánk van, Lili tíz-, míg Dominik ötéves. Nálunk mai napig fontos a sport szeretete, reméljük, ez az elkövetkező időben is megmarad a családban.