Magyar bajnok sprinter segít az SBTC fiatal focistáinak

- Mozgékony gyerek voltál?

- Már kiskorom óta az életem szerves része a sport, mindig is aktív kissrác voltam. A versenysporttal Répás Bélának köszönhetően ismerkedtem meg, még a Gagarinban. Sok társamhoz hasonlóan velem is ő szerettette meg a labdarúgást, először a SASE-ban játszottunk, majd átkerültünk az SBTC-hez. Itt sok edző keze között megfordultunk, ahogy haladtunk előre a korosztályokkal.

- Itt is szép sikereket értél el.

- Az U19-es korosztályig aktívan fociztam, akik most a Stécé felnőtt keretét alkotják, többségük csapat-, vagy kortársam volt anno, velük U17-ben és U19-ben is megnyertük az NB II-t.

- Milyen poszton játszottál?

- Szélső voltam, mert már akkor is látszódott, hogy gyors vagyok. Tudtam, hogy a focipályán ez jó, de azt nem gondoltam volna, hogy ez az atléták között is gyorsnak számít.

- Egy véletlennek köszönhető, hogy belekóstoltál az atlétikába.

- A Madách gimnáziumban is próbáltak az atlétika felé terelgetni, de akkor még nem hittem magamban. Aztán az érettségi után Egerbe kerültem az egyetemre, sportszervező-rekreáció szakra, ahol választani kellett egy sportágat tanulmányaink mellé. Lenéztem atlétika edzésre, és ott is egyből megfogott az edző, Petrovai József személye, mint anno Répás Béláé. Ott ragadtam, és ahogy felmértek, már látszódott, hogy jól mennek a sprint számok.

- Megérte ott maradni.

- Életem első versenyén, 2014-ben egy fedettpályás viadalon második lettem 60 méteren egy elég erős mezőnyben, ahol még rendes felszerelésem se volt, és az edzőm se számított arra, hogy ilyen eredményt produkálok. Utána persze rögtön kaptam is egy igazi verseny szögescipőt, és számomra onnan elindult az atlétika.

- Elég későn csöppentél bele az atlétikába, nem bánod, hogy nem kezdted előbb?

- Szerintem semmi nem történik véletlenül, a fociban is rengeteg élményt és barátot szereztem, nem bánom, hogy az is az életem része volt. De az atlétikának köszönhetően már bejártam fél Európát, hatalmas lehetőség van ebben a sportágban is.

- Hogy alakult a pályafutásod?

- Pár évvel Egerbe kerülésem után szüneteltettem az ottani tanulmányaimat, és a fővárosban szerettem volna elvégezni egy erőnléti edző tanfolyamot. Így felköltöztem Budapestre, és a Honvédba igazoltam, ahol a szakosztály elnöknek hála a katonai sportszázadba is bekerültem, ami egy rendkívül nagy dolog.

- Most azonban mégis Egerben edzel.

- Budapesten sikeresen elvégeztem az erőnléti edző képzést, és az élet több oldala is úgy hozta, hogy visszaköltözzek Egerbe. Most folytatni tudom az elkezdett egyetemet, már a szakdolgozat írásnál tartok, remélhetőleg fél éven belül végzek. Visszakerültem korábbi edzőmhöz, akivel Egerben készülünk, de papíron maradtam a Honvéd atlétája.

- Melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?

- Ötszörös felnőtt magyar bajnok vagyok a Honvéd 4x100 és 4x200 méteres váltók tagjaként, ezek mind szép emlékek. Külön helyet foglal el a szívemben életem első U23-as bajnoki címe 100 méteren, ami egyben Eb-szintet is ért, ezt a bajnoki címet meg is tudtam védeni egy évvel később. A legnagyobb dolognak viszont egyértelműen a válogatott szerepléseimet tartom, amiből hála Istennek volt pár, viszont ha egyet lehetne csak kiemelni, az a katonai világbajnokság lenne Vuhanban.

- Hogy került képbe ismét az SBTC?

- Kobka Viktorral jó ideje tartom a kapcsolatot azzal kapcsolatban, hogy erőnléti edzőként alkalmaznának a fiataloknál. A saját edzéseim mellett járok majd az Öblös sporttelepre, ahol az atlétikai képességeiket javítom majd, hiszen ez minden sportág alapja. Izgatottan várom, hogy mire jutunk, a gyerekek nyitottak az új dolgokra. Látszik, hogy vannak hiányosságok, és ha ezeket pótoljuk, még jobbak lesznek. A Stécé mindig is fontos helyet foglalt el a szívemben, és most örülök, hogy visszaadhatok valamit abból, amit én kaptam.

- Milyen céljaid vannak az atlétikában?

- Fiatal vagyok és ameddig tudom, folytatom. Azt érzem, hogy még nem hoztam ki magamból a maximumot és több van bennem. A legjobb időm 100 méteren 10,5 másodperc, de tartozok magamnak egy 10,4-gyel kezdődővel. Nagyon remélem, hogy rövid időn belül Salgótarjánban is lesz atlétikai pálya, ami sok embernek a szívügye, nagy igény lenne rá, hiszen itt is rengeteg tehetség van. Később szeretnék segíteni az itteni atlétáknak, bármilyen szerepkörben.