Évtizedeken át kutatta, segítette a fiatal tehetségeket a szécsényi edző

Játszott a városi sportegyesület serdülőcsapatában is. Középiskolás korában, amit Tokajban töltött, megszakadt a kapcsolata a szécsényi sportegyesülettel. Hazakerülve újra bekapcsolódott a labdarúgás helyi vérkeringésébe. Játszott az ifjúsági, majd a felnőttcsapatban is. Pénzes István edző megkérte, hogy vegye át az ifjúsági csapat edzését, ami abban az időben elég gyengén szerepelt. Igent mondott, 23 évet töltött el Szécsényben az utánpótlás nevelésével.

A serdülő- és az ifjúsági csapat edzőjeként dolgozott, volt olyan időszak, amikor minkét gárdának ő volt a felkészítője. Az általa vezetett ifjúsági alakulat a bajnokság végén rendszeresen felállhatott a dobogó valamelyik fokára. Amikor a sportkör elnöksége felmondott, a nagy csapat edzőjének őt kérték meg, hogy vegye át annak vezetését. Jól képzett labdarúgók kerültek ki a keze alól, mint Juhász István, aki NB I.-es futballista lett, Hodur Balázs, Sümegi Roland, Varga László és lehetne a sort hosszasan folytatni.

Sportéletének egy másik vonulata, hogy a nyári időszakban labdarúgó tábort szervezett a sportbarátaival. Nem csak Szécsényben, a környező településeken is volt ilyen tábor. Az 1990-es években az akkori polgármester, Varga Tibor felkérte, hogy vállalja el a sportpálya gondnoki teendőinek az ellátását. Igent mondott, így az edzői munkája mellett ezek a feladatok is rá hárultak.

– Belefáradtam, 6 évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy 23 évi edzői tevékenységem után leteszem a „lantot”, és nem leszek többet edző. Ma már csak a családomnak, a munkahelyemnek élek. Augusztus 6-án múltam 60 éves, s úgy érzem, hogy amit lehetett, megtettem Szécsény labdarúgásáért, sportéletéért – mondta a sportember.

Jó érzés tölti el, amikor az utcán a volt labdarúgóival találkozik, s azok megköszönik, amit értük tett. Számára egy kicsit szomorú, s van benne egy kis fájdalom, hogy mindazt, amit Szécsény labdarúgásáért tett mindazoknak, akiknek lehetőségük lett volna erre, mindeddig meg sem köszönték.