Az SBTC száz évének sikereiről nyílt kiállítás

A legsikeresebb esemény kétségkívül az október 3-i ünnepi jeles vendégek részvételével megtartott megemlékezés, közgyűlés és az azon a napon bemutatott emlékkiállítás volt a megyeszékhelyi Rendezvény és Médiaközpont (REMEK) József Attila Művelődési Központjában, illetve az akkor még létezett kávéház galériatermében. Miután a sok, értékes relikviát, díjat is tartalmazó tárlatot értelemszerűen egy idő után szét kellett bontani, született egy olyan elhatározás, hogy az intézmény a látványos és dokumentumértékű fotóanyagból állandó kiállítást hoz létre a városi sportcsarnokban.

E terv megvalósítására az elmúlt hetekben került sor, a megnyitót pedig – a gyűjtésben, rendezésben részt vettek, volt és jelenlegi vezetők, labdarúgók, a sport iránt érdeklődők részvételével – a minap tartották a csarnok első emeletén, a Szojka Ferenc mellszobrával szemközti falfelületen. A Stécé-induló elhangzását követően Szalay Miklós olimpiai bajnok, az 1972-ben az NB I.-ben bronzérmet szerzett labdarúgócsapat egyik kiválósága mondott köszöntőt. Emlékeztetett arra, hogy az SBTC évtizedek során a város egyik legeredményesebb sportegyesülete volt, és csapatai, versenyzői nem kevesebb mint tizenkét sportágban értek el kiemelkedő sikereket. A legnépszerűbb természetesen a futball és a többi labdajáték volt, de a többi szakágat is komoly érdeklődés kísérte. Kifejtette: mint érintett örül annak, hogy a lehető legjobb helyen valósult meg az állandó bemutató.

Hasonló gondolatokat fejtett ki megnyitóbeszédében dr. Dániel Zoltán, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere is, aki a pandémia nehezítette körülmények közepette is létrejött jubileumi rendezvénysorozat méltó lezárásának nevezte a REMEK által menedzselt, de többek közreműködésével létrejött kiállítást. Köszönetet mondott mindazoknak – támogató személyeknek, szervezeteknek, élükön az MLSZ-nek és a Magyar Sportújágírók Szövetségének – akik, illetve amelyek erkölcsileg és anyagilag – és bármi más módon – hozzájárultak az összefogással megvalósult megemlékezések sikeréhez.

Így a helyi olimpikonok fotói – amelyek a földszinten fogadják a csarnokba látogatókat – után immár hosszú éveken át láthatók lesznek a város kiemelkedő sportegyesületének múltjához méltó fényképekből készült tablók is.

Közönség elé lépett a dalkör

A hosszúra nyúlt kényszerszünetet követően a sportcsarnoki megnyitón szerepelt újra a nyilvánosság előtt a Bányász-Kohász Dalkör. Az egyenruhában mindig elegáns látványt nyújtó, a két iparág hagyományait, értékeit őrző, közvetítő férfikart Diósi János vezeti. A fentebb már említett Stécé-indulót követően előadtak egy olyan – Szerencse fel! – végszavú bányászdalt is, amelynek eredetijét 1911-ben jegyezték le Selmecbányán, majd Hantos Ernő 1931-ben fordította magyarra.