Salgótarjáni olimpikont választottak a sízők kapitányává

Bereczki Brigitta két téli olimpián is salgótarjáni színekben bizonyított, majd edzőként tevékenykedett, az 1990-es évek végén pedig szövetségi kapitányként is dolgozott. 2012-től két éven át az utánpótlás igazgatói posztot töltötte be. A szövetség honlapján vázolta terveit.

- Honnan indult a sísport szeretete?

- Salgótarjánba sportiskolába jártam, és ötödikes koromban sportágat kellett választani. A testnevelő tanárom ajánlotta a sífutást, mert úgy látta, hogy nekem jól megy a hosszú távú futás. Így kezdtem el tízévesen a rendszeres sífutó edzéseket. Az első téli szezonban azonban megbüntettek, és sokáig nem járhattam edzésre, mert a sífutó- helyett, többször a lesikló pályára mentem csúszkálni, természetesen sífutó síléccel. Később, mikor versenyezni kezdtem, ennek nagy hasznát vettem, mert a többiekkel ellentétben én alig vártam a meredek lejtőket, ahol őrült tempóban siklottam lefelé. Az első sikereimet is inkább ennek a technikai többletnek köszönhettem, mint a fizikai felkészültségemnek. A motiváció tehát megvolt, így maradtam sífutó, a sok lemorzsolódó klubtársam mellett. A biatlonnal csak 15 évesen kezdtem foglalkozni úgy, hogy akkor még a női biatlon nem létezett. A fiúk edzője biztatott bennünket, hiszen velünk kiegészítve tudott a klubunk fiú csapatot kiállítani a bajnokságon. Így aztán nemcsak lány, illetve női kategóriában van sok-sok magyar bajnoki címem, de fiúban is. Nemzetközi szinten is több eredményemre büszke vagyok, így például a sírollerben elért két hegyi Európa-bajnoki címemre, melyekből az egyiket Budapesten szereztem.

Névjegy

Az orosházai születésű sportolónő Bárnán töltötte gyerekkorát, pályafutása során szerepelt az SKSE, az STC, majd a Salgótarjáni Petőfi DSE-ben, miközben 1984 és 1994 között tagja volt a magyar válogatottnak. Versenyzőként két, szövetségi kapitányként egy olimpián vett részt. Az 1992-es Albertville-i olimpián váltóban a 16., 15 kilométeren 44., 7,5 kilométeres sprintben 61. lett, sílövészetben. 1994-ben, Lillehammerben csapatban 17., míg 15 és 7,5 kilométeren egyaránt a 65. helyen zárt. 1998-ban, Naganóban a biatlonosok vezetőjeként jutott el. Nyolc világbajnokságon vett részt, sírollerben háromszor nyert Európa-bajnokságot. Szűkebb hazánkban nyolc alkalommal választották meg az adott esztendő legjobb felnőtt női versenyzőjének, és 1991-ben Nógrád megye Bérczy Károly-sportdíját is átvehette.

- Melyik volt a legkedvesebb élménye?

- A legemlékezetesebb számomra az a 30 kilométeres síroller verseny, amelyet Olaszországban rendeztek, és az ellenfelek között volt az akkori olasz sztár, Guidina Dal Sasso is. A több mint egyórás verseny során fej-fej mellett haladtunk végig a pályán, és az utolsó 50 méteren sikerült lehajráznom. Biatlonban nemzetközi szinten 17 évesen versenyeztem először, mindjárt az első női világbajnokságon 24-ik lettem. Ezt követte tíz élsportolói év, amelyek során számos biatlon Világ Kupán, világbajnokságon, illetve két téli olimpián vettem részt. A női biatlon ezalatt óriásit fejlődött, így a kezdeti 40-50 fős Világ Kupa indulói létszám, a 80-as évek végére 100-110-re duzzadt. Ebben a mezőnyben jó formaidőzítés esetén sokszor sikerült az első harmadban végeznem. Legjobb eredményem a '91-es hochfilzeni Világ Kupán született, ott 28-ik lettem a 7,5 kilométeres sprint versenyen. Természetesen a sikerek mellett kudarcaim is születtek, amiket ugyanúgy felvállalok. Az olimpiai szerepléseim sajnos nem úgy sikerültek, ahogy azt elvárták, elvártam magamtól. Nagyon nehezen dolgoztam fel, évek kellettek, mire kielemezve a kudarcok okát, rendet raktam a lelkemben. Ma már a sportéletem ezen részét is szépnek ítélem.

- Mivel foglalkozott a versenyzői pályafutása után?

- Matematika-testnevelés szakos tanárként folytattam a tanítványaim felkészítését az érettségire, felvételire matematikából, mialatt én is képeztem magam, így mindkét tárgyból egyetemi végzettséget szereztem. A sísporttól elszakadni nem tudtam, nem is akartam, de a sífutó-biatlon oldalról átkacsintottam az alpesi felé, és elvégeztem a Síoktatók Magyarországi Szövetsége Nemzetközi Síoktatói tanfolyamát. Szövetségi kapitányként segítettem a biatlon válogatott felkészülését a 1998-as naganói téli olimpiára. Ezt követően a Műszaki Egyetem testnevelője voltam, majd a 2000-es évek elejétől egy kalandos, minden szempontból tapasztalatdús 7 év következett, hiszen Szingapúrban egy 3000 fős nemzetközi iskolában tanítottam, hétvégenként pedig az ottani, – kis túlzással „Snow City”-nek nevezett –, fedett sípályán oktattam az alpesi sízés alapjait. 2008-ban költöztünk haza végleg, azóta hosszabb-rövidebb időszakokra a Magyar Sí Szövetség munkájába többször bekapcsolódtam. 2014 óta a Veszprém Megyei Diáksport Egyesület titkáraként, illetve több szakmai bizottság tagjaként a Magyar Diáksport Szövetség munkáját segítem. Bár pedagógusi hivatásomat, a tanítást egy végleges hangszalag probléma miatt fel kellett adnom, szerencsére gyerekekhez, kollégákhoz, iskolához kapcsolódó közegben maradtam. Északi szakágvezetőként a sísport is jelen lesz a mindennapjaimban, szóval így kerek az én életem.

- Mi motiválta, hogy elfogadja a felkérést?

- A felkérés után kértem néhány nap gondolkodási időt, aztán úgy döntöttem, hogy belevágok. Mindig is szerettem a kihívásokat, az pedig különösen inspirál, ha a szeretett sportágamban tudok segíteni. Volt válogatott sportolóként, olimpikonként, edzőként és sportvezetőként a sport különböző szegmenseiben szereztem a tapasztalatokat az elmúlt több, mint 40 évben, illetve jelenleg is a sport területén, a diáksportban tevékenykedem.

- Mi a pontos feladatköre?

- A Magyar Sí Szövetség északi szakágához jelenleg három terület tartozik: a biatlon, a sífutás és a síugrás. Ezeknek a teljes hazai és nemzetközi versenyrendszerét, a klubszinten is zajló működését, a teljes infrastruktúráját, a tömegsportban rejlő lehetőségeit, és a szövetséghez kapcsolódó feladatait kell átlátnom.

- Mik a céljai?

- Alapvető célként tűztem ki a csapatban való munkát, együttműködést, az átláthatóságot, a számonkérhetőséget és a megfelelő kommunikációt egymás között. Nem titkolt szándékom elérni azt, hogy az északi és alpesi szakág együtt, egymás mellett dolgozva, a saját szakágában már jól bevált gyakorlatokat, módszereket, stratégiákat, jó ötleteket megossza egymással.

- Mikor vág neki a feladatoknak?

- A munkát elkezdtük, így szűk egy hónap alatt elkészültek az érintett utánpótlás és felnőtt válogatottak szakmai tervei, programjai a 2020/21-es szezonra, a hozzájuk tartozó költségtervekkel együtt. Nem állunk meg, hosszútávú terveket, stratégiákat is szeretnénk kidolgozni, rengeteg területen elkél a segítség és a beavatkozás. Pozitív szemlélettel, az élsportból hozott maximalizmussal, és nagy adag lelkesedéssel vágtam bele a munkába. A kollégák fantasztikusan segítőkészek, a csapat adott.