A Nemzeti Sport főszerkesztője is tiszteli az SBTC hagyományait

Szöllősi György – miután aktív szerepet vállalt az évfordulóra megjelentetett, 100 év képekben című, Az SBTC évszázados története alcímű reprezentatív kötet bemutatásában – készséggel válaszolt portálunk kérdéseire is.

Ebből megtudtuk, hogy Budapesten született. Gyermekkora óta érdekelte a sport, elsősorban a labdarúgás. Már fiatalon írt ilyen témájú cikkeket középiskolája diáklapjába. Diplomát 2005-ben szerzett a Szegedi Tudományegyetem kommunikációs szakán. A szakmában fokozatosan haladt előre, volt az MLSZ sajtóosztályának vezetője és a magyar labdarúgó-válogatott sajtófőnöke is. 2006-tól ’14-ig a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kommunikációs, 2014-től a Puskás Intézet igazgatója, 2015-től a sportújságírók szövetségének elnöke s 2016 óta vezeti a Nemzeti Sport szerkesztőségét is.

– Ön hétesztendős volt 1980-ban, amikor az SBTC utoljára a legmagasabb osztályban, az NB I. mezőnyében szerepelt. Milyen ismeretekkel rendelkezik a klub múltjáról?

– A ’90-es években a Nemzeti Sportnál volt szerencsém együtt dolgozni T. Szabó Gáborral, aki salgótarjáni származású, édesapja az 1972-ben bronzérmet szerzett SBTC erőnléti edzője volt Moór Ede mellett. Értelemszerű, hogy sokszor esett szó köztünk a Stécéről. Ugyanígy történt akkor is, amikor Ferencz Gyula – egykori kiváló helyi játékos, majd sportvezető – sok éven át az MLSZ tagja volt. De Puskás Ferenc kapcsán is gyakran találkoztam a klub nevével, hiszen Szojka Ferenc tagja volt az Aranycsapatnak. S mint a magyar labdarúgás történetével foglalkozó ember, nyilván tisztában voltam azzal is, hogy Básti István és Szalay Miklós kivette részét az 1968-as olimpián kivívott magyar győzelemből. Itt voltam Salgótarjánban az elmúlt évben, a 75 éves Básti István köszöntésekor is. E példák is jelzik, hogy nagy tisztelője vagyok az SBTC által elért sikereknek, az itteni futballhagyományoknak.

– Milyen megfontolások alapján vállalt fő támogatói szerepet a magyar sportújságírók szövetsége az FTC legendás krónikásáról, múzeumigazgatójáról, Nagy Béláról elnevezett program a legújabb Stécé-könyv, egy reprezentatív kötet megjelentetésében?

– Küldetésünknek érezzük, hogy – élve a kormánytól, az Emmi Sportért Felelős Államtitkárságától kapott anyagi és erkölcsi segítséggel – a tőlünk telhető módon legyünk szponzorai mindazon projekteknek – kiadványoknak, könyveknek, kiállításoknak – amelyek célja a magyar sportsikerek feltárása, bemutatása, népszerűsítése. Tesszük ezt annak érdekében, hogy ily módon is ösztönözzük a jelenben és a jövőben felnövekvő generációkat hasonló eredmények elérésére. S miután az érdeklődés középpontjában változatlanul – sőt az utóbbi években tapasztalt fejlesztés, fejlődés révén növekvő módon – a labdarúgás áll, tisztelve és elismerve más sportágak eredményeit, törekvéseit, a futball élvez prioritást.

– Milyen érzésekkel vett részt e centenáriumi ünnepségen?

– Ahogy mondani szokás „első blikkre” tetszik a támogatásunkkal megjelent kiadvány, gratulálok a szerkesztőknek, szerzőknek s mindazoknak, akiknek részük volt életre hívásában. Értelemszerű, hogy alaposabb véleményalkotásra időre, mélyebb tanulmányozásra van szükség. Egyébiránt a fentiekben elmondottak alapján szívesen jöttem ide, örömmel találkoztam, beszélgettem, fényképezkedtem nógrádi sporttársakkal, kollégákkal – köztük Balás Róberttel, lapunk helyi tudósítójával – a jubiláló Stécé jeles képviselőivel. Jó érzés volt részt vállalni felemelő hangulatú ünnepségükön. További sok sikert kívánok a patinás egyesületnek.