Vége lett az SBTC sikeres korszakának

Az 1972/73-as bajnokság Moór Ede edzőségével indult. Az első mérkőzést – szeptember 17-én – alig négy nappal a görög fővárosban az AEK Athénban ellenében 3–1-re elvesztett nemzetközi kupameccs után – játszotta a Stécé az MTK Hungária körúti stadionjában. A kezdő sípszót megelőzően egy kis ünnepségre került sor, amely keretében Jeck Ferenc csapatkapitány – a vidék legjobbja cím díjaként – egy ezüstserleget vehetett át Béres Tibortól, a Sportpropaganda Vállalat igazgatójától. A kék-fehérek azonban nem tisztelték az előző szezon harmadik helyezettjét és 1–1-es félidő után 4–1-re győzték le tarjáni ellenfelüket.

Ugyanígy tett a Bp. Honvéd is, azzal a különbséggel, hogy vendégként a dolinkai Kohász Stadionban nyert 2–0-ra. Ezt követte ugyanott a „csak” 1–1-re végződött UEFA-Kupa visszavágó – ami egyszersmind a tornából az első fordulóban való gyors kiesést is jelentette – a bajnokságban pedig a harmadik, 3–1 arányú vereség a Vasas Fáy úti otthonában. A rossz sorozat a VM Egyetértés elleni 5–2-es hazai győzelemmel szakadt meg. Ebben az időszakban lett először NB I.-es a ZTE, amely Zalaegerszegen nem kevesebb mint 20 ezer néző előtt Palotai Károly játékvezetésével 2–1-re győzött a nagy múltú nógrádi ellenfelével szemben. Ilyen eredmények után az őszi szezonban csak a 13. helyen állt a Stécé, a szezont pedig a 10. helyezettként fejezte be. S ez bizony alapos visszaesést jelentett. Az okok között említhető Szalay Miklós – betegség miatti kényszerű visszavonulás – erősítés, illetve az idegenbeli győzelem hiánya és azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mind a fővárosi, mind a vidéki ellenfelek nagyon felkészültek és ambíciózusan léptek pályára a legutóbbi bronzérmes ellen.

Ezek után szinte természetes volt, hogy az 1973/74-es szezonban új edzővel, Kovács Imrével játszottak a fekete-fehérek. S igencsak jó rajtot vettek: a hetedik fordulót követően veretlenként a második helyen álltak. Tatabányán a bányásznapi rangadón 1–1-et értek el, a Vasast pedig Budapesten győzték le 1–0-ra. Érdekesség, hogy a gólt az a Kovács István szerezte, aki két év múlva Angyalföldre igazolt. Bár az őszt a Stécé a 7. helyen zárta, a tavaszt rossz sorozattal – hét nyeretlen meccsel – kezdte, majd 1–0-s sikerrel visszavágott a ZTE-nek s az utolsó négy mérkőzést sikerrel abszolválta, a végelszámolásnál a 9. helyezett lett. Új játékosként érkezett Balassagyarmatról Szalai István, míg Kisterenyéről Dudás Tibor.

A következő, 1974/75-ös bajnokság során a korábbi kiváló balfedezet, Dávid Róbert – Szojka Ferenc párja – lett az az edző, akinek az irányításával rosszul sikerült az ősz, mert csak a 14. helyig jutott a csapat, tavasszal azonban korrigált és az utolsó kilenc mérkőzésből hatot megnyerve a nyolcadikként zárt. Többen ekkor kerültek a Stécé keretébe, a legsikeresebb igazolásnak Marcsok János bizonyult, aki az év csapatába is bekerült olyan kiválóságok mellé, mint (a korábbi stécés) Kocsis Lajos, Pintér Sándor, Szűcs Lajos (Bp. Honvéd) vagy az újpesti Fazekas László és Zámbó Sándor. A szezon része volt a de­cembertől februárig rendezett Téli Kupa is. A döntőt – oda-vissza alapon – a Szombathely ellen sikerült megnyerni olyan mezőnyben, amelyben a Diósgyőr, a Bp. Honvéd, az MTK és a Vasas is szerepelt. A kupát Sós Károlytól Répás Béla vette át.

Az 1975/76-os szezonban az ugyancsak Dávid Róbert edzette csapat hullámzó teljesítményt nyújtva az ősz folyamán a 7. helyen állt, a végeredményt tekintve pedig a 8. lett. Az 1976. április 24-i, Békéscsaba elleni hazai 0–0-s mérkőzés előtt az SBTC és a SSE öregfiúk csapata játszott előmeccset, így is emlékezve a Stécé alapításának 75. évfordulójára. Az idény során három játékos – Szűcs István (kapus), Földi Attila (csatár) és B. Kovács Zoltán (védő) érkezett a Vasastól Kovács Istvánért cserébe. Szűcs állandó csapattag lett, s gyorsan beépült az egyébként helyi gyökerű gólerős Földi is.

Az 1976/77-os – immár a harmadik – bajnokságot is Dávid Róbert irányításával kezdte a Stécé, de ez nagyon rosszul sikerült, annak ellenére, hogy mintegy indulásként ’76 augusztusában megnyerte az úgynevezett Tisza Kupát a SZEOL, a Dorog, a Békéscsaba és a Diósgyőr előtt. A serleget és az érmeket Mészáros József – aki szintén volt az SBTC edzője – adta át az első hazai meccsen. A szezonban 18 csapat alkotta a mezőnyt, a Stécé már ősszel is a 17., azaz kieső helyen állt és tavasz során sem változott a helyzet, így 1977. június 11-én, a Honvédtól Budapesten elszenvedett 6–0-s vereséggel lezárult egy újabb, 1965 óta tartott igencsak sikeres élvonalbeli sorozat.

(folytatjuk)