Labdarúgás

2018.05.12. 19:59

Arany betűk Romhányban

Harmincöt évvel ezelőtt, éppen ezekben a május eleji napokban dicsőséges pillanatok jöttek el a délnyugat-nógrádi falu sporttörténetében. A Romhányi Kerámia labdarúgógárdája elnyerte a Magyar Népköztársasági Kupában legtovább jutó megyei osztályban szereplő együttesek számára kiírt Szabad Föld Kupát, miután a Népstadionban rendezett döntőn 4–0-ra legyőzték a vasváriakat.

Hegedűs Henrik

A nagyszerű eredményt elért társaság tagjai az évfordulón kedélyes beszélgetésre jöttek össze az Arany Kakas névre keresztelt presszóban.

Az összejövetelt a csapat egykori középpályása, később edzője, Kecskés József szervezte meg.

– Nagyon jó mag alakult ki akkoriban Romhányban – mondta a főszervező. – Az 1982/83-as szezonban a megyei bajnokságban is meneteltünk, nagyon sokáig az élen álltunk, aztán a tavaszi hajrában beelőzött a Kis­terenye. Az MNK-ban szintén remek szériánk volt, a megyei selejtezők elejét könnyedén vettük, és a Kisterenye legyőzése után már magasabb osztályú ellenfelekkel találkoztunk. Megvertük az NB II.-es Ózdi Kohászt, aztán elérkezett az Eger elleni derbi. Legalább kétezer ember a lelátón, hatalmas izgalmak a legjobb 32-be jutásért. 1–1 lett a rendes játékidőben, nem született döntés a hosszabbításban, végül jöttek a tizenegyesek. Kovács Jani két büntetőt is hárított, mi ötből négyet belőttünk, és már készülhettünk a következő fordulóra.

Azon a tavasz eleji napon azonban már elpártolt a szerencse a romhányiak mellől. A havas, sáros, felázott pályán az NB II.-es Kazinc­barcikai Vegyész már túl rágós falatnak bizonyult, de a legénység a 6–1-es vereség ellenére sem kenődött el, hiszen akkor már tudták, a 32 között már csak két megyei osztályú csapat maradt állva, ők és a Vasvár, tehát ez a két alakulat mérkőzhetett meg a Szabad Föld Kupáért.

– Felemelő érzés volt a Népstadion gyepére lépni, ráadásul szinte hazai pályán játszhattunk, hiszen rengeteg szurkolónk elkísért életünk legfontosabb meccsére – folytatta a visszaemlékezést a fináléban három gólt rúgó Zagyvai László. – Az elején nem hittük volna, hogy ilyen könnyű dolgunk lesz, de a szünetben már 3–0-ra vezettünk, és a második félidőben is sok helyzetet kidolgoztunk, rúghattunk volna akár hatot is. Nekem talán a harmadik gólom a legemlékezetesebb. Tíz perccel a lefújás előtt kiugrottam a védők közül, és elég nehéz szögből vállalkoztam a lövésre, de bement! A lefújás után örömmámorban égtünk, sohasem felejtem el azokat a perceket.

A Romhányi Kerámia SE ezen a döntőn a Kovács – Koczka, Balázs (Győri), Szűcs, Kertész – Zagyvai, Kecskés (Jelen), Pincze – Sági, Matyóka (Kaliczka), Tóth (Mundrocsik) összeállításban játszott, a kispadról pedig az azóta már elhunyt, legendás nógrádi szakember, Vidomusz János irányított. Az első gólt a balszélső Tóth József szerezte, utána következett a Zagyvai-mesterhármas. A csapatot természetesen nemcsak a helyszínen, hanem hazatérve is kiadósan megünnepelték, mind a drukkerek, mind a fő támogató, az építési kerámiagyár ve­zetői. Sőt, a Szabad Föld újságnak köszönhetően a nyertes csapat egy csehszlovákiai túrát is ajándékba kapott, azon a nyáron utaztak el a szomszédos államba.

– Remélem, a negyvenedik találkozón is ilyen épek és egészségesek leszünk, és újra anekdotázhatunk, nézegethetjük a korabeli fotókat, hiszen hasonló nagy eredményt azóta sem ért el nógrádi kiscsapat (a 2007-es döntőben a Berkenye kikapott – szerk.) – zárta szavait Kecskés József.

Kiemelt fotónkon: A romhányi labdarúgók életük mérkőzését játszották a Szabad Föld Kupa döntőjében

Ezek is érdekelhetik