A ragadványneveket gyűjtötte össze a tari néprajzkutató

A tari származású nyomozó hivatása mellett azon dolgozik, hogy kutatásainak eredményeivel a fiatal generáció is minél nagyobb számban megismerkedjen. Nemrégiben kiváló minősítést kapott legújabb tanulmányáért, amelyben a vezetékneveket és ragadványneveket kutatta Tar és környékének demográfiai viszonylatában.

– Munkámat mintegy másfél évvel ezelőtt kezdtem meg. Mivel korábban Tarhoz tartozott Hasznos és Mátrakeresztes is, így az ott élőket is felkerestem. Voltam nyugdíjasklubokban, helyi lakosoknál, de különböző egyesületeknél is jártam. Ezenkívül levéltárban is kutattam és rengeteget olvastam a témához kapcsolódó könyveket – mondta el portálunknak Csépe Attila néprajzkutató.

Hozzátette: azért ezt a témát választotta, mert napjainkra kihalófélben vannak a ragadványnevek, nem kapnak ilyen megkülönböztető “becenevet” a környékbeliek. Attilát érdekelte, hogy vajon mi lehet ennek az oka.

– Érdekes, hogy az egyéni ragadványnevek – amelyek keletkezése az 1850-es évekig vezethető vissza – még megmaradtak, de a családiak már eltűnőben vannak. Az eltűnés oka leginkább az lehet, hogy ma már rendes nevükön nevezik egymást az emberek és precízebb lett az anyakönyvvezetés is, így nincs szükség az egyedi megkülönböztetésre – közölte a néprajzkutató.

Mint mondta, korábban nagyon kis lélekszámúak voltak a települések. Sok leszármazott azonos családnéven szerepelt és kevesek kaptak keresztnevet. Ráadásul utcanevek és házszámok sem voltak a falvakban. Ezért, hogy jobban be tudják azonosítani, hogy kiről is van szó, ragadványneveket adtak egymásnak az emberek.

– Ezek öröklődhettek is, de sok esetben különböző külső és belső tulajdonságokra vagy valamilyen cselekedetre utalt az adott emberre ragasztott név – árulta el Csépe Attila.

A néprajzkutató kitért arra is, hogy korábban mások már végeztek gyűjtéseket, így például 1916-ban és 1978-ban is. Most azonban jóval több adatot sikerült megszerezni, körülbelül 850-et.

Munkája elismeréseként Csépe Attila kiváló minősítést kapott a Magyar Néprajzi Társaságtól. Emellett a tanulmány bekerült a Néprajzi Múzeum Etnológiai archívumába, így már kutatásban is fellelhető. A jövőbeli tervekkel kapcsolatban Csépe Attila elárulta, hogy újabban a tari népviseletet kezdte kutatni. Szeretné tudni, hogy miként öltöztek korábban a helyiek. Ez azért is érdekes, mert egyáltalán nincs híre a helyi viseletnek, éppen ezért nagy munkát igényel. Ezenkívül a faluban korábban élő emberek jellemét is szeretné kutatni. A tanulmányok mellett pedig továbbra is hódol nagy szenvedélyének, a várkutatásnak.

A néprajzkutató számára fontos, hogy tanulmányai által az utókor számára megőrizze és továbbadja azokat a történelmi és néprajzi értékeket, amelyek napjainkra talán már feledésbe merültek.