Március 15.: nemzeti függetlenség jelképe a kokárda

A magyar köztudatban a kokárdát az 1848. március 15-ei eseményekhez kapcsolják a legtöbben, nem is véletlenül, hiszen ekkor tűzték fel először ezt a háromszínű szalagrózsát a forradalmárok. Azonban eredetileg Bastille ostromához, vagyis a 18. századi francia forradalomhoz köthető a trikolor kokárda, amikor is politikai és katonai jelképként hordták azt az emberek.

Kokárdát hordtak március 15-én a forradalmárok

Alapvetően Petőfi Sándor felesége, Szendrey Júlia volt az, aki elkészítette március 15-én ezt a piros, fehér és zöld színekből álló kokárdát. Petőfi naplójában olvasható, hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta, felesége nemzeti színű főkötőt készített magának. A márciusi ifjak és a forradalmárok tűzték a ruhájukra a szalagrózsát, jobbára a szívük fölé vagy a kabátjuk hajtókájára, amivel az összetartozást és a haza iránti elkötelezettséget jelképezték.

Az 1848-49-es forradalom leverését követően a Habsburg-hatalom betiltotta a magyar nemzeti színek viselését, és visszatért a szabadságharc előtti birodalmi címer használatához. A kiegyezés után azonban újra lehetett használni a magyar szimbólumokat. A rendszerváltás hozta meg a valódi szabadságot, azóta mind a mai napig használjuk a háromszínű szalagrózsát, amit a március 15-ei ünnepségek alkalmával szoktunk feltűzni.