A kincsvadászok is megirigyelnék, milyen ereklyéket rejt a „palóc Olümposz” – videóval

Az értékes kincsek utáni vadászat már évezredekkel ezelőtt is nagyon érdekelte az embereket, ez pedig manapság sincsen másképp. Egy avatatlan személy szemében valószínűleg kincskeresésnek tűnhet a régészek által végzett terepbejárás és egy lelőhely feltárása, azonban munkájuk ennél sokkalta többet jelent. Kiderítettük, hogy vajon a Karancs vidéke rejteget-e olyan felbecsülhetetlen tárgyakat, amelyek láttán még a Kincsvadászok sem tudnának licitbe fogni.

A kincsvadászok is elámulnának ezektől a tárgyaktól

– Mitől kincs egy kincs? Attól, hogy valakinek egy adott tárgy értékesnek számít, tehát van egyfajta jelentősége. Alapvetően azt a szót, hogy kincs, nem szoktuk használni a régészetben. Jobb kifejezés az, hogy strukturált depozitum, mert ez azt jelenti, hogy valaki tudatosan elhelyezett, elrejtett valahova egy tárgyat, amely neki becses volt – magyarázta Tóth Krisztián, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum régészeti osztályvezetője. – Minden lelet egy régen élt ember életéből egy pillanatot szimbolizál, örökít meg. Nekünk régészeknek nem maga az eszköz az, ami sokat jelent, hanem az egész kontextus, ahogy előkerül.

Mint arra rámutatott, az évtizedek alatt számos földbe rejtett leletet találtak már a régészek Nógrád vármegyében, szervezett terepbejárások alkalmával, a lelőhelyek felkeresése pedig mind a mai napig tart. Korábban a Karancs-hegységben tartottak terepbejárást – ez még jelenleg is folyamatban van –, amelynek alkalmával sikerült olyan felfedezéseket tenni, amik más fényben világítják meg a „palóc Olümposz” régészeti múltját a paleolitikumtól egészen a kora újkorig.

Különböző korokból kerültek elő:

• ékszerek, úgy mint bronz női ruhakapcsoló tűk, övek, karperecek és láncok
• kerámiatöredékek
• pénzérmék
• mezőgazdasági eszközök
• fegyverek, például lándzsák, nyíl- és dárdahegyek, ólom muskétagolyók és obszidián pengék

Tóth Krisztián hozzátette, most is éppen ezen tárgyak leltározását és publikálását végzik.

A kincsrablók nem dokumentálnak, a régészek igen

Bodó Balázs említést tett arról, hogyan szokott zajlani egy lelőhely feltárása és az utána való régész munka.

– Manapság a terepbejáráson fémdetektorokkal járjuk a területet, elsődlegesen azokat a részeket, ahová meglátásunk szerint elődeink letelepedhettek. Ha valaki értékesebb dolgot találunk, mint például egy fibulát, vagyis ruhakapcsoló tűt vagy pénzérmét találunk, akkor a lelőhelyet pontosan bemérjük GPS-szel, ezt utána egy térképen rögzítjük. Mindig fontos a lelőkörülmények dokumentálása. Ez különbözteti meg a kincsrablást a valódi tudományos tevékenységtől, amit végzünk – emelte ki a régész szakember.

Aláhúzta, ő kiváltképpen azért szokott örülni feltárások alkalmával, ha pénzérmét találnak, mert azon jó eséllyel rá van írva, hogy mikor verették, de a régebbi, évszám nélküli érmék korát is meg tudják állapítani éremhatározó könyvek segítségével. Miután minden lelet bekerült a múzeumba, akkor következik a tárgyak tisztítása, ezt a restaurátor végzi, majd a kormeghatározás, a leltározás és a publikálás.