2025.02.15. 14:12
Siker főszerepben! Elárulta titkát a Zenthe egykori művészeti vezetője
Nem mondható mindennaposnak a Teátrum Kávéház minapi programja. Történt ugyanis, hogy a meghívott vendég az a Sándor Zoltán volt, aki – munkatársaival együtt – megvalósította a Zenthe Ferenc Színház gyakorlatába beépült műsorformát. Sokat tett azért, hogy a színházbarát közönségnek más típusú élményei is legyenek a nagyszínpadi és a kamaratermi előadások kínálatain kívül.
Ezúttal Sándor Zoltán nem kérdezőként, hanem mintegy főszereplőként jelent meg a közönség előtt. Azonban nem hazudtolta meg önmagát, karakterét, és működésbe hozta dramaturgi, rendezői vénáját is. Ezt igazolta, hogy alaposan felkészült e beszélgetésre is, s megannyi könyvbe olvasott bele, hogy az alkalomhoz illő gondolatokat találjon.
Fotó: Vendel Lajos / Forrás: Nool
Sándor Zoltán szerint a titok az, hogy soha nem szabad feladni!
A diskurzus elkezdése előtt felolvasta Örkény István Macska az esőben című groteszkjét. Ennek az a lényege, hogy a megvalósításra érdemes terveinket soha nem szabad feladni s a nehézségek, netán kudarcok ellenére is szívósan kell „görgetni a köveket felfelé”. E „példabeszéd” annak a folyamatnak az érzékeltetését szolgálta, amelyet Sándor Zoltán a megyeszékhelyi önkormányzat kulturális felelőseként, alkalmasint magasabb beosztású menedzsereként átélt a Zenthe színház megalakítása érdekében. Sokat mesélt szépnek minősített sziráki gyermekkoráról, a kastély tőszomszédságában megélt, a romantikát sem nélkülöző élményeiről.
Méltán emlegette édesapját, aki esténként a Toldit, a János vitézt és az Apostolt olvasta fel a három fiúgyermeknek. Általános és középiskolai tanulmányait már Salgótarjánban végezte.
Rendszeresen és általában sikeresen szerepelt különböző helyi, megyei és országos versmondóversenyeken. Olyan különleges szituációknak is részese volt, hogy együtt lépett fel apjával. Sokat olvasott, előszeretettel forgatott magvas filozófiai műveket is. Ugyancsak már fiatalkorában vonzódott a színházhoz, sőt a zenéhez is. Játszott hegedűn és kürtön, szerepelt a városi szimfonikus zenekarban is. Tagja volt az SBTC ifjúsági labdarúgócsapatának is.
1975-ben házasságkötés révén került Kazárra – ahol azóta is lakik –, s az ottani művelődési házban kezdődött közművelődési pályafutása is, amely a rendszerváltást követően a salgótarjáni önkormányzatnál teljesedett ki. A városházán több mint két évtizedet töltött el, 2011-ben bekövetkezett nyugállományba vonulásáig. Addig és azt követően is vezetett versmondóköröket, stúdiókat. Részt vállalt a T. Pataki László és Kerner Edit alapította Vertich Színpadstúdió – amely közvetlen előzménye volt a Zenthének – munkájában is.
Elismerték a munkáját
A helyi professzionalista színház 2011-es megalakulása óta művészeti vezetőként szinte minden energiáját – természetesen a családdal, az unokákkal való rendszeres, lelkiismeretes törődés mellett – a társulatra fordította. Megfelelő tanulmányok, vizsgák birtokában dolgozhatott e beosztásában, amelyet – mint szó esett róla – szoros munkakapcsolatban végzett Susán Ferenccel és a többi kollégával. Sok darab dramaturgja volt, néhány előadás éppen az ő javaslatára valósult meg.
Fotó: Vendel Lajos / Forrás: Nool
Meghatározó szerepet vállalt és teljesített a felolvasószínházi darabok kiválasztásában és színpadra állításában. Az est egy szép gesztussal fejeződött be, minthogy Cene Katalin, a színház igazgatója szólt az ünnepelthez és meleg szavakkal köszönte meg azt a következetes, szisztematikus munkát, amellyel a búcsúzó művészeti vezető hozzájárult a Zenthe népszínházi karakterének kialakításához, a produkciók iránti igény felkeltéséhez, a társulat egy nagy családként való működéséhez. Ezután egy Zenthe-emlékéremmel is elismerte Sándor Zoltán sikeres tevékenységét.
