Palóc dudás készít valódi facsodákat Romhányban (videó)

Konrád Viktor, romhányi palóc dudás és népi hangszerkészítő felmenői között bőven akadnak pásztorok, gulyások és kanászok, így életvitelét, érdeklődését és jelenlegi foglalkozását nagyban meghatározta családfája. Általános iskolás korában néptánc órákra kezdett el járni, ahol jobban megismerkedhetett a palóc népi zenével, a különféle nótákkal és szokásokkal egyaránt. A dudával legelőször 2003 környékén találkozott Pál István Madách-díjas nógrádi pásztor, tereskei dudás által, aki egy szüreti fesztivál alkalmával játszott a hangszeren Kacár tanyán, Szokolyán.

"Ha törik, ha szakad, de dudás leszek"

– Emlékszem, hogy nagy közönség előtt furulyázott a rendezvényen Pista bácsi. Rengetegen körbeállták, körbe rajongták, és nem véletlenül, hiszen ő neves személynek számított azon a tájon is. Bevallom, akkoriban még nem igazán érdekelt a furulya, nem is törődtem vele különösebben – mesélte Konrád Viktor, aki jelenleg duda- és furulyakészítéssel, illetve a hangszer oktatással foglalkozik. Hozzátette: – Viszont később a fellépésen előkerült nála a duda. Na, az volt az a pillanat, amikor én szerelmes lettem. Azt gondoltam, hogy ha törik, ha szakad, de dudás leszek. 

Pár esztendővel később Viktor végül elkészítette és meg is vásárolta első dudáját, amely ugyan nem volt hibáktól mentes, mivel lyukas volt a tömlő, de még ez sem szegte kedvét a szorgalmas tanulástól. Szentendrén Nagy Zoltán dudás segített neki megszólaltatni a hangszert, majd ezt követően autodidakta módon jött rá a duda használatára és a dallamok játszásának megfelelő módjára, így képezve saját magát sokáig. Zenei tudását az évek során számos zenész és dudás, köztük ifjabb Csoóri Sándor, Bese Botond és Pál István segítségével bővítette ki.

– Úgy adta az élet, hogy Pista bácsihoz életének utolsó időszakában kerültem egy tánccsoporttal együtt. Ekkor sajnos már nem tudta megszólaltatni sem a dudát, sem a furulyát, mert megviselt ujjaival nem bírta lefogni a lukakat anélkül, hogy ne szeleljen egyik hangszer se. Emiatt inkább a nótákat tanította meg nekünk abban a rövid időben, mialatt hozzájártunk. „Tanuld meg a nótát, utána a hangot is megtalálod a hangszeren”, ez volt a szavajárása – magyarázta a romhányi dudás.  

A furulyakészítést is elsajátította

Konrád Viktor elárulta, hogy idővel a dudálás mellett a furulya felé is érdeklődni kezdett, így 2013-ban elkészítette élete első palóc furulyáját. Később egy képzés keretein belül, 2016-ban megismerkedett Gyenes Tamás népi iparművésszel, aki végül tanítványának fogadta őt, mellette pedig kitanulhatta a furulyakészítés igazi művészetét. Manapság már megrendelésekre készít hangszereket, valamint Nógrádot járva mutatja be és oktatja felnőtteknek, gyerekeknek mesterségét kulturális rendezvényeken, iskolákban, óvodákban és táborokban egyaránt. 

Mint elmondta, a legnagyobb hangsúlyt Palócország zenei kutatásra és a Pál Pista bácsi féle pásztor furulya készítésének és játéktechnikájának elsajátítására helyezi. Életcélja és motivációja, hogy a magyar pásztor- és dudahagyomány továbbra is eleven maradjon az emberek köztudatában, továbbá Nógrád-szerte.

Hagyománya van a palóc furulyának

Konrád Viktor kifejtette: a magyarság nép hagyományában rendkívül fontos terület a pásztorok művészete, hiszen ők őrizték meg a legősibb szokásokat az utókor számára. Régen a pásztorok közül mindenki tudott furulyázni, s ha elkészíteni nem is tudta, de könnyen beszerezte azt valamelyik társától. A pásztorok életmódjukból adódóan mindig egyszerű kézi eszközökkel dolgoztak, például kézi fúróval, vagy ahogy régiesen nevezik, cigányfúróval, illetve kézi hántolással adták meg a tradicionálisan bodzafából készült furulya alaptestét, amelyet ezután magyar motívumokkal díszítették kézi faragással.  

A romhányi népi hangszerkészítő és dudás lépésről lépésre bemutatta portálunk munkatársainak, hogy ő maga hogyan is készíti el a palóc furulyát.