Hazánk tájai is megihlették a meseíró bátonyterenyei állatorvost

Időközben családjuk egy kisfiúval bővül, és újabb kötetük jelent meg a közelmúltban, amelyben hazánk minden megyéje kapott egy fejezetet, illetve Budapestről is született egy mese. Úgy vélik, a versbe szedett történetekkel gyökereket adhatunk gyermekeinknek.

Horváth-Mester Anita élete sokáig az állatorvoslásról szólt, sokak a rendelőből ismerik, a környéken élő gazdálkodók pedig akár éjszaka is számíthattak rá, ha egy tehén elleni kezdett. Gyermeke születését követően azonban érthető módon háttérbe szorult a hivatás, és teljes figyelmét a kisfia kötötte le. A Maconkai-víztározó partján álló házban mindig is úgy érezte, hogy valóban ez a világ közepe, és sosem vágyott el innen. Férjével, Horváth Ferenccel a We Love Nógrád elnevezésű közösségi oldalon igyekeztek felhívni az itt élők és az ország más részéről ide látogatók figyelmét is a megye szépségére és értékeire.

– Ez volt a kiindulópontja a Nógrádi Mesék című első kötetnek, ami tavaly októberben jelent meg. Az abban található tíz mesét az itteni táj, a megyénkben fellelhető kincsek és hagyományok ihlették – fogalmazott Horváth-Mester Anita. – Miután a könyv kikerült a nyomdából, újra felvettem a köpenyt. Már akkor a terveim között szerepelt, hogy folytatom az írást, mégis az állatgyógyászat mellett döntöttem. Azonban néhány napig volt csak nyitva a rendelő, kiderült ugyanis, hogy újra babát várok.  Mivel a nagyobb gyermek bölcsődébe járt, a felszabadult időt arra használta, hogy a fejében megfogalmazódott gondolatokat papírra vesse. Felmerült, hogy további nógrádi történeteket kerekít, de végül egy másik utat választott. A Nógrádi Mesék nyomán az ország 19 megyéje és Budapest egy-egy nevezetessége köré szőtte a meséket.

– Idén januárban kezdtem dolgozni az új könyvön, és a május 24-i határidőt tűztem ki a munka befejezésének. Sikerült is teljesíteni ezt a célt, húsz történet kerekedett. A Magyar tájak meséi két kötetben kaptak helyet: a Dunán innen, valamint Túl a Dunán címmel – ismertette a szerző, aki arra is kitért: – Napi nyolc órát dolgoztam, a legtöbb időt az vitte el, hogy kutattam a megyék történetét. Volt, ahol ez könnyebben ment, mert egy jól összefoglalt csokorba vannak szedve. De a legtöbb esetben nem találtam olyan legendát, ami az adott területhez köthető. Így a húsz mese közül csak néhánynak van valós vagy ismert alapja, a többit a fantáziám alkotta.

Minden fejezet elején egy térkép és figyelemfelkeltő leírás ad egy kicsi pluszt a történetnek, ami kíváncsivá teszi az olvasót az adott megye iránt. Az alkotó a Nógrádi Mesékhez hasonlóan most is a verses formát választotta és a rajzokat is saját maga készítette. Így az alakok és a szereplők mindhárom kötetben hasonlóak, mintegy sorozatba rendezve a kiadványokat, amelyek színe is harmonizál egymással. 

– Az egyik legfontosabb célom az volt, hogy a gyerekeket a mesék segítségével közelebb hozzam, megismertessem az őket körülvevő környezettel. Azt sem tudtam véka alá rejteni, hogy állatorvos vagyok, az állatok ugyanis valósághűen jelennek meg egy kivétellel valamennyi történetben. Hiszen vallom, hogy nélkülük nem érdemes élni, és mesélni sem – mondja nevetve Anita, aki arra a kérdésre, hogy mely korosztálynak ajánlja a most megjelent kiadványokat, a következő választ adja: – Úgy fogalmaznék, hogy ezek élethosszig tartó könyvek, az egészen kicsi gyerekektől kezdve a felnőtteken keresztül az idősebbek is megtalálhatják bennük a korosztályuknak szóló üzenetet. Minden korban mást adnak, így végig kísérhetik az életet. Én a gyerekeimnek olvasom, de bízok abban, hogy ők is mesélnek majd azokból az unokáknak.

Mint mondta, a jól ismert filmstúdiók által bemutatott alkotásoktól a Magyar tájak meséi sokkal életszagúbbak, megmutatják, hogy az országban mi vesz körül bennünket. Egy fejezetet kapott a Veszprém megyéhez kapcsolódó tihanyi visszhang, ami létező legenda. De olvashatnak az érdeklődők az őrség nevezetességéről, az olajtökről is, ahogy a mohácsi busójárásról, a gemenci erdőben élő gímszarvasról vagy a szegedi papucsról. A www.magyartajakmesei.hu oldalon mindenki tájékozódhat a könyvekről. 
– Azt tapasztalom, hogy nincsenek magyar mesék. A gyerekek Andersenen és a televízió előtt, a világ más országaiból importált történeteken nőnek fel. Szeretnék egy mozgalmat indítani: arra hívok mindenkit, hogy adjunk tündérmeséket a gyermekeinknek. Azok jelenthetik ugyanis számukra a gyökereket, amelyen keresztül megismerik az országot és kötődhetnek a szűkebb környezetükhöz – hangsúlyozta a meseíró, hozzátéve: – A szívem ide köt Nógrádhoz, ezért minden történetbe igyekeztem valami nógrádit belecsempészni. Szeretném ha a fiaimnak is ez a térség jelentené a hazát. 

Sokat tanult a témával kapcsolatban, előadásokat hallgatott és mesepszichológussal is beszélt a kötetek kapcsán. Mindig azt kereste, hogy mi a legjobb a gyerekeknek, mivel lehet formálni őket. Egyetlen apró változás, mint például a rendszeres meseolvasás, is jó irányba formálja a kicsiket. A történetek fejlesztik a logikát, a matematikai készséget, a problémamegoldó képességet, és munkára nevelnek. A könyv jó eszköz ahhoz, hogy iránytűként mutassa a helyes utat valami felfedezéséhez, megismeréséhez. 
– A könyveknek számtalan előnyük van a technikai eszközökkel szemben: jó az illatuk, nem vibrálnak, nem fogyasztanak áramot és örökre megmaradnak – sorolja Horváth-Mester Anita. – Bízom abban, hogy évszázadok múlva is mesélik majd az általam papírra vetett történeteket, amik legendaként őrzik hazánk hagyományait, nevezetes helyeit, népszokásait, növény- és állatvilágát.