A színház és a gasztronómia forrott össze a salgótarjáni Zenthe színpadán

Történt ugyanis, hogy a közelmúltban a Zenthe színházban módom volt megnézni a Veres1Színház vendégelőadásában a Sörgyári capriccio című előadást, Bohumil Hrabal cseh író ikonikus – Jiri Menzel által nemzetközi filmsikerre vitt – művét. 

Másnap reggel pedig a Kossuth rádió rendszeres, szombat délelőttönként sugárzott Szellem a fazékból című, Vinkó József vezette gasztrotörténeti sorozatának a sör volt a főszereplője. Ennélfogva slusszpoénként egy Hrabal-idézet hangzott el. E név nélkül ugyanis nem lett volna hiteles az összeállítás, minthogy Hrabal élete szorosan összefonódott a csehek nemzeti italával. 

Bohumil Hrabal (1914–1997) nevelőapja sörgyári könyvelő volt, s az üzembe gyakran bejáró felnövekvő ifjút is hatalmába kerítette az üzemben tapasztalt élmények világa. 1963-tól tartotta magát hivatásszerű írónak, s mire – a hetvenes években – eljutott a Sörgyári capriccióig, már teljes vértezetében birtokában volt a rá jellemző sajátos, szarkasztikus, úgymond hrabali stílusnak. 

S ezt felvállalni merész vállalkozása volt a fővároshoz közeli kisváros, Veresegyháza színházi társulatának. Dicséretükre szóljon, hogy Schlanger András rendezésében sikerült érzékeltetni a sztorisorozat valóságalapját és egyszersmind abszurditását. 

A darab csúcspontján Mariska, a gyári gondnok felesége a kémény tetejére is feljut, de már a földön is – minthogy mindig is színész szeretett volna lenni – élére áll a környezetében zajló különös történéseknek. E sokszínű karaktert Földes Eszter oldottan, látszólagos könnyedséggel jeleníti meg. 

A többi színész közül a nagybácsit játszó, jól komédiázó Kerekes József emelhető ki. A látványtervező Kuti Letícia ötletesen oldja meg feladatát, amikor a színészekre bízza a díszletelemek gyakori átrendezését.