2019.09.11. 16:45
30. kiállítását rendezte meg a Balassi Bálint Asztaltársaság
Oka van annak, hogy több, a három évtizedes múltat megidéző rendezvénye is volt az elmúlt időszakban a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Mindenekelőtt az alakulása dátuma, amely 1988 decemberéhez köthető, majd az 1989. január 27-én tartott első foglalkozás harmincadik évfordulójára emlékezhettek, a minap pedig megnyílt az a csoportos tárlat, amely ugyancsak a 30. sorszámmal jelöltetett, minthogy az 1990 ősze óta tartó hagyományra utal. Egy olyan kezdeményezésre, amely az elmúlt három évtized során beépült a város művészeti életébe.
Alkotók, érdeklődők és néhány mű a Bóna Kovács Károly Galériában Fotó: Hüvösi Csaba
Az is tradíció, hogy a kiállításra a szervezet létrejöttének helyszínén, a szintén jeles 16. századi reneszánsz nógrádi költőről, Balassi Bálintról elnevezett, akkoriban Kojnok Nándor igazgató által vezetett könyvtárban kerül sor, azon belül pedig egy néhai egyesületi tag, Kicsiny Miklós javaslatára 1995-ben életre hívott Bóna Kovács Károly Galériában.
Így történt ez az idén is, a harmincadik bemutatkozáson, megmérettetésen. A nagy számban megjelent érdeklődőt, alkotót, művészetbarátot Orbán György János grafikusművész – aki 1998 novemberétől tölti be az asztaltársasági elnöki tisztét – köszöntötte, s jó érzéssel állapította meg, hogy az érdeklődés minden bizonnyal annak az értéknek is szól, amellyel ez a szellemi műhely gazdagította és folyamatosan gazdagítja a megyeszékhely kulturális közéletét.
A szakmai megnyitóbeszéd megtartására K. Peák Ildikó művészettörténészt kérték fel, aki nemcsak a Balassi Bálint Asztaltársaság jelenlegi sokszínű tevékenységét, a kiállító alkotók jellemzőit ismeri jól, hanem a város képzőművészetének elmúlt évtizedekbéli múltját, a huszadik század eleji, közepi eseményeit, személyiségeit is. Az elemző joggal nevezte ünnepinek az alkalmat, mert szakemberként is egyetért azzal, hogy a társaság tagjai közül többen meghatározó szerepet töltenek be e térségben a művészeti ágak éppen ezen területein. S az egyesület már nevet szerzett magának a megyén, sőt az országhatárokon túl is.
K. Peák Ildikó két szellemi elődjét jelölte meg ennek a csoportosulásnak. Az egyik még a második világháború előtt, 1933-ban alakult s egy évtizeden át működött Balassa Bálint Asztaltársaság, amely akkoriban hasonló szerepet töltött be, mint a majdnem név szerinti, jelenlegi utód. A másik az 1960-as években Iványi Ödön festőművész által vezetett megyei képzőművészeti stúdió volt, amelyből többen – példának okáért – Hegedűs Morgan is szárnyra keltek. K Peák Ildikó kiemelt néhány, véleménye szerint figyelemre érdemes alkotót és természetesen művet, és megerősítette a kiállítás címével is sugallt – Hátszél nélkül – gondolatot. Hozzátéve, hogy önnön tehetségük is sikereket szül.
A megnyitóünnepségen közreműködött a kiállítók alkotótársa, az Asztaltársági Füzetek legutóbbi számában, a 15. évfolyamban is publikált Kuruc Tóth Tamás egy konkretizált saját prózavers elmondásával…
Egy versrészlet Handó Pétertől
Nevezett annak idején az asztaltársaság egyik szellemi gazdája és gyakorlati kivitelezője volt, de azóta is aktív tag képzőművészként, tollforgatóként és nem utolsó sorban a rendezvényeket, kiadványokat szervező egyéniségként. A fentebb idézett füzetben írta: „Az erős akarat semmi. / Az akaraterő se más… / Visszalépsz. Engeded telni. / Hiszed, az idő a falakon túl csorog. / E sok semmire egyszer / miképp fogsz majd felelni? / Belülről játszol a veremmel. / A hulló csillagokat fölfogod.”
