Ünnepség a kopjafánál

Végre verőfény! Így sóhajtottunk fel, amikor a borús és esős napok után ragyogó napsütésben indultunk útnak az ötvenhatos emlékünnep előnapján Cserhátsurányba. Miközben Balassagyarmatról dél felé vettük az irányt, a közepes erősségű szélben a kopaszodó fák lehulló, megsárgult levelei kavarogtak előttünk.

Hegedűs Henrik

Cserhátsurány. A községi önkormányzat épületével szemközti kis füves térség közepén állított kopjafánál még meglehetős csendesség fogadott, de a kora délutáni órán nemsokára egyre gyűltek az emberek. Mentés fiatal férfi lengette a nemzetiszínű zászlót, mögötte koszorúkkal és mécsesekkel a kezükben érkeztek társai.

Az ’56-os emlékhelynél a szervező fiatalok nevében Koplányi Bence köszöntötte a résztvevőket, majd Dropka Dóra és Zagyi Balázs szavalt. Ezután a nép a lobogót követve felsétált a közeli dombtetőn található Jánossy kastélyhoz. Ennek keleti főkapuja előtt látható mostantól a cserhátsurányiak köztiszteletében álló lokálpatrióta, a néhány évvel ezelőtt elhunyt Karácsonyi György kopjafája, amelyet Sztancsik József tanár, a helyi általános iskola korábbi igazgatója formált meg. Itt Vagyóczky József esperes-plébános megszentelte az emlékművet, míg Sztancsik József néhány érdekes részlettel „ajándékozta meg” a közönséget, hogy milyen motívumokat alkalmazott a faragás során. Lépésről-lépésre haladva mutatta be, melyik jelkép milyen emberi tulajdonságot ábrázol, ami kiváltképp jellemezte Karácsonyi Györgyöt: személyisége lámpás volt, amit érdemes követni, a csonka kúp alak a „nyakas”, de tántoríthatatlan emberi természetet, a négy, oldalára fektetett könyv a magas műveltséget és nagy szakmai tudást jelenti, a székely csillag pedig olyan egyéniségre utal, aki igen büszke a magyarságára.

A kopjafa készítőjétől megtudtuk, hogy Karácsonyi György kilencévesen, a Korvin-közben keveredett bele a forradalom forgatagába és annak ellenére, hogy gyermekkorú volt, őt is elérte a megtorlás. Felnőtt fejjel került Nógrád megyébe, a Cserhát dimbes-dombos vidékére, ahol hamar beilleszkedett a surányi életbe, a helybéliek megkedvelték őt. A férfi a Jánossy-kastély tulajdonosaként a falusi közösség egyik mozgatórugója volt, egészen haláláig.

A rendezvény végén a családtagok a kopjafa készítésében és felállításában közreműködőknek megköszönték, hogy ilyen élénk figyelmet szenteltek a néhai férjnek, apának.