Tisztelgés a "Nemzet Színésze" előtt

A múlt hét végén,  április 24-én  lett volna  kilencvenöt  éves  a  Kossuth-díjas Zenthe Ferenc,  egyike  azoknak,  akik munkásságát  a  „Nemzet Színésze”  címmel is elismerték.  A Salgóbányán  született  színművész  2006.  július 30-a  óta  nincs már az élők sorában,  emlékét azonban a film-,  televíziós  és színházi szerepek sokaságán  – a  legendás „Tenkes kapitányá” -tól,  a  az emlékezetes „Jób lázadásá”-n   a „Szomszédok”  című  népszerű  tévésorozat Taki bácsijáig –  keresztül  híven őrzi  a  köztudat.

Különösen  igaz  ez Nógrád megyére,  Salgótarjánra ,  ahol  még életében mindkét  közgyűlés díszpolgárnak  választotta.  2008-ban  Zenthe Ferenc  születési helyén  felavatták a Molnár Péter szobrászművész  által  készített  mellszobrot,  könyv jelent meg Salgótarjánhoz fűződő  kapcsolatairól,  a   helyi színház pedig  három évvel ezelőtt  felvette a  nevét.

A  Zenthe-kultusz  évenként  visszatérő  eseménye  az  emléknap,  amely értelemszerűen  április 24-éhez  kötődik.  A hagyományos ünnepséget  az idén is a  salgóbányai  erdészház  kertjében álló  szobornál tartották Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata,  a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft.  és természetesen a Zenthe Ferenc Színház  szervezésében. Az emlékbeszédet  Dániel Zoltán alpolgármester tartotta.  Kiemelte  a  színművész  legendás szerepeit  s  idézte fiát,  ifj.  Zenthe Ferencet,  aki szerint  „apja seemi extrémet nem tett azért, hogy híres ember legyen, csak dolgozott tehetsége szerint ” Nagy munkabírású,  fegyelmezett ember volt,  sokat tanult bányamérnök  apjától Salgóbányán, ahol csak  kisgyermekkoráig élt, de meghatározó éveket töltött.  „Soha nem fogom elfelejteni, amikor reggelente  ébredés után kimentem a kertbe, s  láttam Salgó várát”  –  idézte Dániel Zoltán  Zenthe Ferenc visszaemlékezését.  Eredetileg  nem színésznek készült – négy szemesztert végzett a közgazdaságtudományi egyetemen –  de barátjával, Pécsi Sándorral  jelentkezett  a  színházművészeti akadémiára  s miután  ízes palóc   tájszólása ellenére felvették:  pályát változtatott.  1952-ben került a Madách Színházba,  amelyhez évtizedeken át   hűségesnek bizonyult.  Első feleségét, gyermeke  édesanyját   elvesztvén  húsz évet  élt együtt a második oldalán  és oltalmában.  Az alpolgármester hangsúlyozta,  hogy a szülőföld  büszke  neves szülöttére  és ezzel a rendszeresen megtartott  ünnepséggel  valamint a  Mecser Lajos egykori kiváló futó által kezdeményezett és szervezett emlékfutással is tiszteleg emléke előtt.

A beszéd elhangzása előtt illetve után  Lakatos Csilla  előadóművész  saját gitárkíséretével adott elő  általa megzenésített verseket.  József Attila  és Garai Gábor költeményei mellett a  salgótarjáni  kötődésű  Kupcsulik Ágnestől  és Dukay Nagy Ádámtól is  énekelt egy-egy művet.  A szintén helyi gyökerű  Gyuriska  János,  a Zenthe Ferenc Színház  művésze  sajátos  stílusban,  élményszerűen tolmácsolta  Karinthy Frigyes „Előszó” című,  a  „Nem mondhatom el senkinek,  / elmondom hát mindenkinek” sorairól híres versét.  Miután az önkormányzat,  a  közművelődési  kft. és a Zenthe  Ferenc Színház  képviselői  megkoszorúzták  a színművész  szobrát,  Sándor Zoltán a társulat művészeti vezetője   bejelentette,  hogy várhatóan júniusban átadják  rendeltetésének a  felújított salgónyai  egykori kaszinót,  amelyben  a tervek szerint  helyet kap egy Zenthe Ferenc-emlékszoba  is.  A  rendezvény házigazdája,  műsorközlője  egyszersmind  az emlékfutásra  is  invitálta az érdeklődőket.