Tényleg él a népviselet

Az észak-magyarországi tájegység népi hagyományai, viseletkultúrájának legfőbb vonásai kerültek középpontba a közelmúltban Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban rendezett néprajzi konferencián.

H.H.

Balassagyarmat. A tanácskozás felvezetéseként a házigazdák részéről dr. Lengyel Ágnes múzeumigazgató köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy a Balassagyarmat környéki falvakban több helyen élnek még olyan idős asszonyok, akik nem csupán híven őrzik a palócföldi tradíciókat, hanem büszkén viselik is a községre jellemző öltözetet. Ők pedig egyre nagyobb kedvvel adják tovább az örökséget, és örömteli, hogy a fiatalok is mind inkább érdeklődnek a múlt kincsei iránt.

Balla Mihály országgyűlési képviselő is megerősítette ezt, utalva arra, hogy másfél évtizede, az államalapítás ezredéves évfordulójának ünneplése hozta meg azt a lendületet, ami által a népviseletek újra „élővé” váltak, és nem maradtak a szekrényekben, hanem fiatal lányok és fiúk büszkén hordják a különböző nagyobb rendezvényeken. A hagyománytisztelet feléledése által pedig tökéletesen megmutatkozik, milyen sokszínű is az a kulturális örökség, ami ennek a vidéknek a sajátja. Hiszen egy főkötő, egy szoknya sok mindenre fényt derít, korra, családi állapotra, szokásokra. A honatya hozzátette, nem kell most már félni attól, hogy ez az örökség homályba vész, erről gondoskodik a feltörekvő nemzedék.

Dr. Petercsák Tivadar, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi és antropológiai munkabizottságának elnöke üdvözlő beszédében arra világított rá, milyen megfontolásokból szervezték meg ezt a konferenciát. A Borsod, Heves és Nógrád megyei szakemberek részvételével évente tartanak szakmai jellegű tanácskozásokat, vándor módon, azaz mindig más tájegység központjába helyezve a programokat, amelyeken a legújabb kutatási eredményeket tárják a kollégák elé. Ennek a folyamatnak szép példái akadtak a közelmúltban, érdekes, népszerűsítő kiadványok formájában is, mint amilyen például a Palócföldről megjelent Zólyomi József, dr. Fábián Mária, vagy Varga Marianna gyűjtései által. Fontos dolog tehát, hogy ez az élő népviselet továbbra is élő maradjon, hiszen a múltat tisztelni a legnemesebb hagyomány – fejezte be gondolatait a tudós.

A köszöntőket követően kezdetét vette az ismeretterjesztő előadások sorozata. Szóba kerültek az Észak-Borsodban, Gömörben élő barkók, és viseletük újjáélesztése, a pitykegombok múltja és jelene, az évszakhoz igazodva a csőszleányok és csőszfiúk öltözetének alakváltozásai, a palóc parasztruhák, és bemutatkozott több helyi – szandai, ilinyi, rimóci, varsányi – viseletforma.