Tanszercsomag hátrányos helyzetűeknek

A mai nappal ismét elkezdődött egy újabb tanév. A gyermekeket várják az tantermek, az iskolapadok, és természetesen a tanítók is. Azonban nagyon sok család csak nehézségek árán tudta beszerezni az iskolakezdéshez szükséges felszereléseket. A mihálygergei Egymásért Nebántsvirág Egyesület 30 gyerek szüleinek könnyítette meg a dolgát azzal, hogy a legszükségesebb taneszközöket megvásárolta nekik.

NMH-információ. Augusztusban az egyesület egy ingyenes tábort szervezett a hátrányos helyzetű gyermekeknek. Ehhez az Emberi Erőforrások Minisztériuma 500 ezer forint támogatást nyújtott. A tábor költsége mintegy 200 ezer forint volt. A fennmaradó összeget pedig szétosztották a 30 gyermek között, amelyből iskolatáskát, füzetcsomagot, és minden olyasmit vásárolnak, ami a tanévkezdéshez nélkülözhetetlen. A gyerekek és a szülők egyaránt nagyon örültek neki, mert problémát jelentett volna számukra ezek beszerzése.

Az előző hetekhez hasonlóan – csak most nem az „utca emberét” kérdeztük – felkerestünk néhányat ezen családok közül. Megkérdeztük tőlük, hogy ha nem kapják a mintegy tízezer forint értékű tanszercsomagot hogyan tudták volna biztosítani a gyerekeknek mindezt? Elsőként Szalamájerné Szalkai Lindának tettük fel ezt a kérdést. Elmondta, hogy egyedülállóként neveli a két gyermekét. A családi pótlékból és a fizetéséből élnek, ami igencsak csekély összeg. Megjegyezte, hogy sokat jelentett számára ez a segítség, és nehezen tudta volna megvásárolnia taneszközöket. Neki már csak a tornafelszerelést és még egy két apróságot kell beszereznie.

Ezt követően Petri Attilával beszélgettünk, aki elmondta, hogy a nagyszülők segítségével tudták volna megoldani az iskolakezdést. Az egyik nagymama a táskát, a másik pedig a többi tanszert vásárolta volna meg. Nekik pedig már csak a legapróbb dolgok maradtak volna. Hozzátette, hogy a tanszerek 90 százalékét megkapták, így a gyerekeknek már csak cipőre és ruhára van szükségük. Három gyermeke van, ebből kettő kezdte meg ma az iskolát.

Ezek után Oláh Hedvig mondta el, hogy három gyermeket nevel egyedül. Kihangsúlyozta, hogy rendkívül nehéz lett volna nekik megvásárolni az iskolakezdéshez szükséges felszerelést, így ez nagyon nagy segítség volt a család számára.

Megjegyezte, hogy egyszerre nem tudta volna nekik megvenni, csak szépen apránként, de nem biztos, hogy iskolakezdésre minden meglett volna. Azt is megtudtuk tőle, hogy ruhákra és cipőkre még így is szükségük van, amit nagyon nehezen tud megvásárolni, mert sokba kerülnek.

A későbbiekben Deák Zsuzsannát is meglátogattuk, akinek öt unokája van, ő pedig anyjuk helyett anyjuk a gyerekeknek. Kérdésünkre elmondta, hogy úgy oldották volna meg megoldani az iskolakezdést, hogy mást nem nagyon vásároltak volna. Hozzátette, nagy segítség volt nekik, hogy megkapták a tanszereket.

Ezt követően Langáné Nagy Zsuzsannával váltottunk néhány szót. Elmondása szerint két gyermeke van, az egyik már nagykorú, a másik pedig 12 éves, azaz most megy hatodik osztályba. Családon belül meg tudták volna oldani, de így sokkal egyszerűbb volt. Megjegyezte, hogy gyakorlatilag már semmire nincs szükségük. Az évek alatt ugyanis minden összegyűlt, így új dolgok nem kellettek. A tankönyvek lesznek még, de ők azt is ingyen kapják, így azok költsége sem terheli a családot.

Ezután Oláh Jolánnal beszélgettünk, akinek egy gyermeke van, de egyedülállóként neveli őt. Elmondta, hogy nagy gondot jelentett volna neki a tanszervásárlás, de a nagyszülők segítették volna őt ebben is.

Végül Kalocsai Zoltánnét kérdeztük, akinek négy gyermeke van, közülük kettő iskolás. Elmondta, hogy a tanszercsomag nagy segítség volt a számukra, mert csak nehézségek árán tudták volna megvásárolni. Megjegyezte, hogy az anyukája él még, de ő nem tudott volna segíteni nekik. A lánya azonban támogatta őket. Hozzátette, hogy egy két apróságra még szükségük van így is.

Lássuk be nem lett volna könnyű ezeknek a szülőknek megvásárolni a legfontosabb taneszközöket, így nagyon sokat jelentett nekik, hogy mindezeket ingyen megkapták.

Gerhát Karina