Szvingbombát robbantott a salgótarjáni Molnár Melina és bandája

– Mikor alakult ki a zene iránti szereteted?

– Már az általános iskolában is zenei tagozatra jártam, így nagyon korán kezdtem ismerkedni az énekléssel. Abban az időben kórustag voltam, számos fellépésünk volt az ország különböző városaiban, továbbá népdalversenyeken is részt vettem. Felsőéves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy szeretném komolyabban képezni a hangomat, így elkezdtem klasszikus énekre járni a salgótarjáni zeneiskolába, ahol Makainé Simon Katalin tökéletes alapot nyújtott az énekléshez. Ezt követően a középiskolában elhatároztam, hogy szeretnék más műfaj felé is nyitni, ezért egy ideig Budapestre jártam jazz- és musicaléneklést tanulni. Ez idő alatt számos nemzetközi és országos versenyen megmérettettem magam, ahol rendre szép eredményeket értem el.

– Ezt követően felköltöztél Budapestre, majd jött az X-faktor. Hogyan élted meg azt az időszakot?

– Amikor elkezdtem az egyetemet, a sok tanulás ellenére is késztetést éreztem aziránt, hogy minél magasabb szinten folytassam az éneklést. Így találtam rá egy fantasztikus énektanárnőre, Molnár Mártára, aki megtanított egy számomra teljesen újfajta éneklési technikát, egy a könnyűzenében használatos hangképzést. Ez a tapasztalat önbizalmat adott, s megnyitotta számomra a zenei világ felé vezető utat. Ezzel az érzéssel feltöltődve döntöttem el: próbára teszem magam a televíziós tehetségkutatóban is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy túl nagy elvárásokkal indultam neki a versenynek, mivel évről évre sok ember jelentkezik a műsorba. A sikeres előválogatók során azonban egyre lelkesebb lettem, a táborba már Oláh Gergő tanácsait megfogadva érkeztem. Az, hogy a mentorházig jutottam, hatalmas meglepetés volt, s egy ideig elhittem: helyem lehet az élő show-ban. Ám amikor elmondták, hogy álmaim utazása véget ért, akkor hatalmas csalódottságot éreztem. S bár sosem adok fel semmit, akkor elhatároztam, hogy a továbbiakban másként szeretnék érvényesülni a zene világában.

A pszichológiában is megtalálta számítását

Molnár Melina pszichológusnak tanult, így az énekelés mellett ezen a területen is aktív. – Pályakezdőként ez a szakma is sok kihívás elé állít, de boldoggá tesz – mondta Melina. Elárulta: élete egyik meghatározó állomása az X-faktor, meghatározta jelenlegi sikereit is. A The Easy Babies repertoárjában a korszak legismertebb dalai csendülnek fel, ugyanakkor a közismertségnek örvendő Judy Garland, Glenn Miller, Vera Lynn, vagy – az akkortájt ugyancsak három lányból álló – Andrew Sisters dalai mellett kevésbé ismert slágerek megismertetését is célul tűzték ki a vokál­trió tagjai. Melina a pszichológia mellett fontosnak tartja, hogy a bandával is jó eredményeket érjenek el, s folyamatosan fejlődjenek.

– A célod beteljesülni látszik, hiszen nemrégiben két szintén egykori tehetségkutatós versenyzővel – Olajos Eszterrel és Eckert Anikóval – nem mindennapi formációt alapítottatok. Mit tudhatunk rólatok?

– Az X-faktor után megkerestek azzal az ötlettel, hogy egy női szvingegyüttesben énekelhetnék. Természetesen azonnal igent mondtam, így az alapítókkal megbeszéltünk egy találkozót, akik a tehetségkutatós szerepléseket figyelembe véve választották ki a csapat tagjait.

– Örültél, hogy Eszterrel és Anikóval dolgozhatsz együtt?

– Eszterrel már a verseny óta jó kapcsolatot ápoltunk, sokat találkoztunk és beszélgettünk. Ellenben Anikóval teljesen más volt a helyzet. Vele is a táborban ismerkedtem meg, de eleinte egyáltalán nem kedveltük egymást. Amikor megtudtam, hogy ő lesz a csapat harmadik tagja, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyrészt reméltem, hogy új arcát ismerhetem majd meg, másrészt viszont féltem a közös munkától. Csapatként ugyanis nagyon fontos, hogy egymásra hangolódjunk mind szövegben, mind hangban, táncban és mozgásban. Mindezek mellett pedig az is lényeges, hogy megismerjük egymás mentalitását, habitusát. Ennek érdekében sok időt töltöttünk együtt, éveken keresztül rendszeresen próbáltunk. Mára pedig igazán jó barátokká ková­csolódtunk össze.

– Hogyan tudtok hitelesek marad­ni egy 1940-es évekbeli műfajban?

– A pop műfaja telített, ezért nem éreztük úgy, hogy abban újat tudnánk alkotni. Amikor elvállaltuk a felkérést, pont az egyedülálló és színvonalas éneklést lehetővé tevő szving miatt vágtunk bele az alapításba! Szerencsére máig sok tanácsot kapunk a „101st Airborne Division Reenactors Group–Hungary”-tól az öltözetünkkel és a megjelenésünkkel kapcsolatban, de sok információval látnak el bennünket a második világháborúról is. Emellett számos korabeli filmet megnéztünk már, s ihletforrásként meghallgattuk a korszak szvingénekeseit is.

– Mi alapján választottátok a The Easy Babies nevet a lánybandának?

– A nevünket a 101-es légi szállítású hadosztály 506. ezred 2. zászlóaljának „E” – Easy – százada ihlette, amelyet önkéntesek alkottak, ám hihetetlen akaraterejüknek köszönhetően koruk egyik legjobb századává váltak. A ’40-es évek megidézéséhez pedig elengedhetetlen, hogy autentikus ruhában, eredeti kitűzőkkel és jelvényekkel álljunk a színpadra. A kosztümökön többek között látható az 506. ezred csapatjelvénye és a 101-es hadosztály elnöki kitüntetése, amelyet a normandiai partraszállás elismeréseként kaptak.

– Milyen tervekkel meneteltek előre?

– Nemrégiben megvolt az első önálló, élő zenekaros koncertünk egy buda­pesti klubban, amelyre az összes jegy elkelt. A közeljövőben tervezünk még koncertfellépéseket, és várjuk a megkereséseket. Ezen felül szeretnénk bővíteni a repertoárt és a zenekart is. Kis lépésekben haladunk előre, így minden állomás az együttes „életében” újabb kihívást jelent, amire lelkesen és keményen készülünk.