Szülővárosában járt a gitárkirály

Pazar koncertet adott a salgótarjáni Club Vintage színpadán a Fonogram-díjas gitárvirtuóz, Alapi István vezérletével a legendás helybeli Front együttes, amely nagyszerű élménnyel gazdagította az igényes dzsessz-rockzenére kiéhezett közönséget. A színpadon az Edda csillaga mellé zeneileg remekül felnőtt a banda másik három tagja, Fekete Sándor dobos, Szilágyi Péter billentyűs és Vincze László basszusgitáros. Mint anno a Ki mit tud? döntőjében! A pompás buli után Alapi Istvánnal beszélgettünk, aki ma is gyakran jár haza szülővárosába. 

Salgótarján.

– Milyen érzés volt újra itthon játszani? Sokak szerint Salgótarjánban mindig a legjobbat hozza ki belőled, varázslatosan, átszellemülten játszol, örömzenével ajándékozod meg a közönséget.

– Nagyszerű ér zés a szülővárosomban játszani, de a társaim is feldobnak, hiszen rendkívül tehetséges emberek, akikkel szinte gyerekkorunk óta együtt játszottunk, és a 30 évi kihagyás után ilyenkor szinte visszafiatalodunk. Jólesett az is, hogy szépszámmal eljöttek megnézni bennünket. Az ilyen alkalom tényleg a legjobbat hozza ki belőlem, de a többiek csúcsra járatták magukat. Úgy érzem, a visszatérés óta ez volt a legjobb koncertünk!

– A hétfejű királykisasszony című 25 perces szvittel szinte elbűvöltétek a közönséget. Honnan bányásztátok elő?

– Ezt a nótát 33 év után játszottuk el újra élőben. Eléggé nagy kihívás volt. Amikor annyi év után meghallgattuk a régi felvételt, csodálkoztunk, hogyan tudtuk ezt akkor eljátszani. Majd pedig szép feladatot jelentett a héttételes nótát újra megtanulni. Sokat próbáltunk, hisz a stúdióban is újra fel kellett játszanunk a készülő lemezünkre. Koncerten eljátszani pedig különleges élményt jelentett, és jó érzés volt látni, hogy a közönségnek is tetszik.

– Hogyan áll az új Front-lemez?

– Jól! Egy nótát kell még felvennünk, és akkor kész is. Két új számot is írtunk, de alapvetően azzal a céllal készítjük a lemezt, hogy a régi dalokat felfrissítve őrizzük meg az utókornak. Nem akartuk, hogy ezek az igényes darabok, melyeket annak idején a Magyar Rádió is játszott, méltatlanul tűnjenek el a süllyesztőben.

– És mivel 35 év után kiderült rólad, hogy énekelni is tudsz, nem gondoltál arra, hogy ilyen dalt is rögzítsetek?

– Ebben a formációban nem, de egyébként készül egy ilyen anyagom. Ezek énekes nóták lesznek, de még nem akarom elsütni, hogy ki írja hozzá a szövegeket.

– Ez még akkor a jövő zenéje. Most mivel foglalkozol?

– Elkészült az új instrumentális szólólemezem, amely hangulatában eltér az előzőek dzsessz-rockos világától. Akkor kezdtem el a nótákat írni, amikor év elején a feleségemmel kinn voltunk Los Angelesben, ahol játszottam a NAMM Show-n, a világ legnagyobb hangszerbemutatóján és vásárán. Az ott töltött két hát alatt – ahol Greg Howe-val, Jeff Berlinnel és más világsztárokkal is találkoztam – rengeteg élmény ért, amelyek új hangzásokat ihlettek. Minden hangszeren én játszom, a dobprogramokat is magam írom, és teljesen rockos lesz. Remélem, idén még megjelenik.

– Aki ennyi mindennel foglalkozik, azt hinnénk, hogy időmilliomos. Pedig mellesleg ott van még az Edda is

– Nagyon intenzív szezonunk volt az Eddával, rengeteget játszottunk, volt olyan hét, hogy ötször is színpadon voltunk. A turné április közepe és szeptember vége között az összes energiánkat elviszi.

– Valamit valamiért! Az Edda népszerű zenekar, érdemes lehet áldozni az oltárán!

– Az Edda, az egy sajátos életforma, amely 1987 óta – egy kisebb kihagyással – az egész életemet meghatározza, mindent ahhoz kell igazítanom. Voltak olyan évek, amikor 160 koncertet adtunk – amely mellett lélegzetet sem lehetett venni –, de manapság is az Edda programjától függ minden.

– Az Edda felállása 20 éve változatlan, te már 29 éve vagy tagja, van, aki régebben. Hogy bírjátok ki egymást?

– A jó házasság titka, hogy keveset kell találkozni! Mi az utóbbi időben a magánéletben sohasem találkozunk. Csak akkor látjuk egymást, amikor dolgozunk, így sose megyünk egymás idegeire – legalábbis nem teljesen...

– Új Edda-lemez van kilátásban?

– Jövőre tervezzük, de részletekkel még nem tudok szolgálni.

– Mennyit foglalkozol zenével?

– Szinte a nap teljes hosszában: gyakorlás, fellépés, stúdió – de mindig megy valamilyen zene a fejemben. Néha tudatosan le kell állítani magam, hogy végre leüljek, és kiolvassak egy jó könyvet.

– Hogy bírod a sztárságot?

– Nincs mit bírni! Magyarországon nincs sztárság – csak van, aki azzal hülyíti magát, hogy ő sztár. Lehet, hogy egy-egy népszerűbb énekes, Pataky Attila vagy Demjén Rózsi magára vonja a média figyelmét; ha megjelennek, összeszaladnak az emberek, de ez semmiség ahhoz képest, ami a világsztárokat körbeveszi. Itt zavartalanul elmehetek egy moziba, vagy bárhová; lehet, hogy valaki odajön: „helló, adj egy képet”, de ez nem olyan vészes.

– Milyen a viszonyod Pataky Attilával? Az egyszerű szemlélő úgy gondolná, hogy ő egy zsarnok lehet

– Nem! Ha most itt lenne, ugyanígy dumálhatnál vele

– Ez érdekes, mert eléggé más kép alakult ki róla.

– Azért, mert ő celeb. Az élete a médiumok kereszttüzében zajlik, ráadásul nyilvánosan kimondja a gondolatait, amellyel heves vitákat szít. Az emberek a szájukra veszik, vagy pozitív, vagy negatív értelemben. De őt kevéssé érdekli, hogy ki nem osztja a véleményét. Remek társasági ember, semmilyen sztárallűrt nem vennél észre rajta.

– Gyakran jársz Salgótarjánba?

– Minden héten! Édesanyám itt él, nagyon szeretem őt, de itt vannak a barátaim, sokat próbálunk a Fronttal, de egyébként is szeretem Salgótarjánt. Ismerem a hibáit, de imádom ezt a környezetet, időről időre ide be kell járnom az itteni erdőket, hegyeket! Azt sem titkolom: szeretnék többször játszani szülővárosomban!

– Mi a következő időszak programja?

– Az Edda még játszogat, novemberben kimegyünk Londonba is az ottani magyarokhoz. Érdekes koncertünk lesz a Barba Negrában, amely szilveszter éjszakáján kezdődik, és már az új évben fejeződik be.

B. R.