Szondik és Györgyök találkoztak

Ma van Szent György-napja: jeles időpont ez a naptárban, régen ekkor hajtották ki a jószágot a legelőkre, fogadtak pásztorokat és béreseket a gazdák. Az elmúlt hét végén Drégelypalánkon is megemlékeztek a György-napról, már csak a várvédő nemzeti hős keresztneve előtt tisztelegve is: ezen alkalomból három Szondi György tette tiszteletét a helyi turisztikai központ szombati György-napi rendezvényen, amelyen több érdekes program várta a látogatókat.

Hegedűs H.

Drégelypalánk. Hűvös, borús, esőre hajló időben érkeztünk meg a kiállítótér és turisztikai központ kőbástyájához. A bejáratnál igen szemléletes módon két, hosszú kopjára tűzött török bábfej fogadta a látogatót.

Benn az épületben az ilyen alkalmakkor Szondi várkapitány bőrébe bújó, középkori vitézi viseletben pompázó Lukács Ákos, a központ munkatársa lelkesen beszélt arról, mi minden is bukkant elő az elmúlt évtizedekben a föld alól, különböző cseréptöredékek, egyéb tárgyak.

[caption id="" align="aligncenter" width="1255"] Pásztor Ildikó (balra) a vár feltárásának történetéről mesélt a látogatóknak[/caption]

A Szondikat, Györgyöket, Szondi Györgyöket, illetve a kíséretükben érkezett hölgyeket természetesen leginkább a pártás lány története érdekelte: a fiatal hölgy szinte teljes épségben megmaradt csontváza, rajta az igazi különlegességnek számító fejdíszfonattal, teljesen véletlenül, egy csatornázási munkálat során bukkant elő. A szemléletes előadásban különböző legendákat is élénk érdeklődéssel hallgattak a résztvevők, például a hárembe hurcolt tősmegi asszonyokról.

Pásztor Ildikó, a kiállítótér vezetője pedig a vár felújításának történetét mutatta be, azt a folyamatot, amely Teszáry Károly kezdeményezése nyomán immár közel három évtizede zajlik a romok megmentése, és a további régészeti feltárások érdekében a történelmi emlékhellyé nyilvánított magaslaton.

A tárlatvezetést követően finom vaddisznópörkölttel, helyben sütött kenyérlángossal és ízes palacsintával kínálták a vendégeket, míg az italt hasonmás középkori kupákban szolgálta fel a korabeli öltözetet viselő ifjú hölgy.

[caption id="" align="aligncenter" width="1255"] A három Szondi György a várkapitány bőrébe bújt Lukács Ákos társaságában[/caption]

A beszélgetés során megtudtuk, honnan is jöttek a felhívásra a Szondi Györgyök. A bajszos, középkorú férfiú a szomszédos, felvidéki Ipolyszakállason figyelt fel a találkozóra, a jól megtermett, kétméteres fiatalember Kecskemétről utazott ide a kedvesével, míg a feleségével és gyermekével betoppanó harmadik Szondi György a déli határszélen, Mohácson pattant autóba, hogy parolázhasson „druszáival”. A kisfiút, Eriket a hagyományőrzők rögtön egy harci játékba vonták be. Felállítottak egy célzófalat, előkerült több csatacsillag. A legényke először igen óvatosan próbálkozott, dobásai rendre lekoppantak a palánkról, de aztán mindinkább belejött, és egyre ügyesebben hajította el a tizenhatodik században használatos kézifegyvert. Apukája sem úszta meg gyakorlati múltidézés nélkül. Fejére kapitányi sisak került, kezébe dárdát és buzogányt tettek, sőt, a tizenöt kilós páncélinget is magára öltötte.

Lukács Ákos még egy rögtönzött tűzbemutatót is tartott, a szakállas puskát megtöltötte lőporral, majd lőtt vele egyet, ami hatalmas durranással járt.

Mielőtt a találkozó résztvevői meghallgatták volna Végh József nyugat-nógrádi helytörténész előadását a György napjához fűződő népszokásokról, mi elköszöntünk a házigazdáktól. Búcsúzóul Pásztor Ildikó elmondta, maga is meglepődött, amikor ilyen messzi tájról érkezett érdeklőket fogadhattak Drégelypalánkon. Reméli, ez még csak az út eleje, és nyáron megdőlhetnek a korábbi évek látogatói rekordjai.