Szinte minden hétvégén érdekeltek voltak a Fölszállott a pávában

Oláhné Csercsics Ivett élete nem úgy indult, hogy felnőttkorát a néptánc fogja meghatározni. A komolyzene érdekelte. A bátonyterenyei zeneiskolában fuvolázni és hegedülni tanult. Tanulmányait Budapesten a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában folytatta. A néptánc sem maradt ki az életéből. Egy ideig tagja volt a salgótarjáni Viganó Gyermektánccsoportnak.

Oláh József tízéves korában Domszky György szécsényi gyermektánccsoportjában kezdett el táncolni. Serdülő­korában már átkerült az Őze János vezette felnőttcsoportba. Fiatalon, 16 évesen a Nógrád Táncegyüttes tagja lett, ahol már az első évben bekerült abba a csoportba, amely Belgiumba utazott. Egy év múlva Izraelben vendégszerepeltek.

– Szakmailag nagyon sokat köszönhetek a Nógrád Táncegyüttesnek, személy szerint a művészeti vezetőjének, Mlinár Pálnak. Párhuzamosan a Nógrád Táncegyüttessel Szécsényben, előbb Sebestyén Edittel, majd önállóan vezettem a Csilingelő Táncegyüttest – elevenítette fel táncpályafutásának első időszakát.

Hagyományőrző gyerekek

A házaspár gyermekeinek életében is jelen van a néptánc. Ivett lányuk a Magyar Állami Népi Együttes táncosa volt, később a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínházának lett a tagja. Ugyanezt az utat járta be Eszter lányuk is. A fiuk is a táncos pályára készül, a Fóti Népművészeti Szakközépiskola tanulója. A legkisebb gyermekük, Lilike négyéves, de a színpad légkörét már megismerte.

A házaspár megalakította a Paramisi Társulatot, amelyben a mese, a tánc, a zene szerepel. A fellépőkkel több rendezvényen, városnapon és falusi­ összejövetelen találkozhat a közönség.

A két fiatal Szécsényben egy rendezvényen találkozott, amelynek szerelem, házasság és közös alkotómunka lett az eredménye.

A kis városban 1994-ben az alapfokú művészeti iskola néptánctagozattal bővült, a házaspár ott tanított. Az ezredfordulón az iskola táncosaival megalakították az Iglice Néptáncegyüttest, amely létrejöttét követően figyelemre méltó, szép sikereket ért el. Békéscsabán 2005-ben tartották a művészeti iskolák első országos néptáncversenyét, ahonnan az Iglice Néptáncegyüttes kiemelt nívódíjjal tért haza.

Egy évvel korábban Oláh József és Oláhné Csercsics Ivett megkapták a Nógrád Megyei Önkormányzat Néptáncpedagógiai Díját.

Az Iglice Tánccsoport 2005 augusztusában kivált a művészeti iskolából, önálló civil szervezetként működött tovább. Az önálló útját járó Iglice Tánccsoport két szakembere 2005-ben megkapta a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetségének esélyegyenlőségi díját.

Az elkövetkező évek sikerei a házaspárt, annak munkásságát, lelkes hozzáállását igazolták. Meghívást kaptak Budára, a Mesterségek Ünnepére. Több alkalommal is szerepeltek Budapesten az Országos Néptánc Antológián. Számos országba elvitték a palóc néptánc jó hírnevét. A lelkes, néptánckultúrát szerető és átörökítő házaspár 2008-ban megkapta a szakma rangos elismerését, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség Fülöp Ferenc-díját.

Egy évvel később, 2009-ben átvették a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség által alapított Muharay-díjat. Magukénak tudhatják a hagyományőrzés, népi kultúra ápolásáért járó elismerést.

Szívvel, lélekkel

Oláh József és Oláhné Csercsics Ivett Szécsényben és környékén nagyon sok fiatallal szerettették meg a néptáncot. Az általuk készített koreográfiák sikerének titka, hogy a szakmai tudás mellett benne van szívük és a lelkük is. A náluk tanuló néptáncosok örömmel járnak a próbákra és a fellépésekre is.

Jogosan lehetnek büszkék az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület által alapított Örökség alkotói díjra.

– Hiszem és vallom, hogy azok a fiatalok, akik a művészet valamilyen területével foglalkoznak, legyen az festészet vagy tánc, nem csak szakmailag, lélekben, emberségben, viselkedésükben is többet kapnak – vallja Oláhné Csercsics Ivett.

Oláh József és Oláhné Csercsics Ivett beírták nevüket Szécsény, Nógrád megye néptánckultúrájának a történelmébe. Emlékezzünk csak 2015 és 2016-ra, amikor a Felszállott a páva című televízió-műsor élő adásában való szereplésüket megyénkben milyen sokan kísérték figyelemmel, szorítottak az Iglice táncosainak. Nagy dolog, hogy olyan kis városból, mint Szécsény, 2015-ben a Kárpát-medence tizenkettő legjobb gyermektáncosa között ott volt az Iglice Táncegyüttes is. Egy évvel később a tánccsoport mellett a szólótáncban Poór Mariska és Szuszai Hunor is bekerült a legjobb tizenkettő közé.

– Két hónapon át szinte minden hétvégét a televízióban töltöttünk, hol a tánccsoportunk, hol a párosunk volt adásban. Nincs annál felemelőbb érzés, mint látni a boldogságtól könnyező szemeket, átélni azt az örömet, amikor a gyermekekből felszínre tör az öröm, amikor a zsűri kihirdeti, hogy továbbjutottak. Ezek azok a percek, amiket egy életen át nem lehet elfelejteni, amelyek erőt és hitet adnak a további munkánkhoz – fogalmazott Oláhné Csercsics Ivett.

A házaspár heti egy alkalommal Losoncon tanít néptáncot. A feleség negyedik éve a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tánc- és drámatanára.