2018.03.15. 12:54
Szeret vagy nem: prózai monológok
Ember legyen – irodalombarát vagy akár szakértő – a talpán, aki definiálni tudja az Egy nő című írást, annak ellenére, hogy a szerző, Esterházy Péter regénynek nevezte. Az biztos, hogy nem drámai mű, néhány részlete – Sándor Zoltán dramaturg és Gyuriska János rendező közreműködésével – mégis színre került a Fő téri Zenthe Szalon felolvasószínházi sorozatában.
A kezdeményezést a Zenthe Ferenc Színház a 2016/2017-es évadban indította útjára, s a minapi előadás – éppen a fentiek miatt – premiernek számít. A monológok, önreflexiók témája a szeretet és a szerelem, a férfiak és a nők közti testi érintkezésben megnyilvánuló érzéki kapcsolata. E sokak számára intimnek számító viszony kendőzetlen megjelenítése – mint arra Sándor Zoltán is rámutatott bevezetőjében – szokatlan ugyan, de nem példa nélküli sem a magyar, sem a külföldi irodalomban, Esterházy Péter posztmodernnek nevezett munkásságának egyik jellemző vonása az őszinte szókimondás, amely a kifinomult, körmönfont, a körülírásokat alkalmazó szövegekhez szokott fül számára akár tetszhet – teljes joggal – trágárnak is. Az ő esetében azonban az emberi test szerveinek és a szexuális történéseknek a megnevezése egyéni, szellemes, helyenként bravúros nyelvhasználatban realizálódik.
A felolvasószínház a világirodalom egy-egy jeles képviselőjének, művének bemutatása mellett a kortárs literatúrában is igyekszik tallózni. Így esett a választás a 2016-ban elhunyt Kossuth-díjas Esterházy Péterre, akinek stílusával teljes mértékben sikerült azonosulnia a Zenthe Ferenc Színház három színművészének, Gyuriska Jánosnak, Kántor Zoltánnak és Máté Krisztiánnak. Mindhárman remekül érzékeltetik a „van egy nő – szeret”, s a „van egy nő – gyűlöl” kettősségét, az előbbi változat dominanciáját…
Kiemelt fotónkon: Máté Krisztián, Kántor Zoltán és Gyuriska János – Fotó: P. T. L.
