Rétsági lány a Dunakanyar Szépe!

Az év elején fel sem vetődött a Rétságon élő Tajthy Hanna gondolataiban, hogy nemsokára már szépségkirálynői koronával a fején állja a fotóriporterek rohamát. Az élet azonban kivételes szerencsével áldotta meg a húszesztendős lányt. Előbb a balatonfüredi Anna bálon válogatták a legpompásabb versenyzők közé, majd múlt hónap végén a váci Dunakanyar Szépe választáson lett első. A rétsági művelődési központ épülete előtt napsütéses késő nyári délutánon beszélgettünk a fiatal hölggyel. A régi ismeretség okán engedtessék meg most a tegeződés.

Hegedűs Henrik

Rétság

– Téged elsősorban a kézilabdázás köréből ismerhetnek a nógrádi emberek. Édesanyá, Ferencsik Melinda hosszú évekig űzte ezt a sportágat, és nem is olyan régen te is a korosztályod legtehetségesebb játékosai közé tartoztál a megyében. Hogyan jött az ötlet, hogy szépségversenyen szerepelj?

– Tavasszal a váci I. Géza Király Közgazdasági Szakközépiskola hatodik évfolyamára jártam, amikor egy áprilisi napon, a folyosón megszólított Fördősné Rozmán Edina tanárnő, tagintézmény-vezető. Azt mondta, olyan ajánlatot tesz, amit nem szabad visszautasítanom, de gyorsan várja a választ. Egy papírt tett elém, amelyen a Balatonfüred szó szerepelt. Hozzátette, Vác és Balatonfüred testvérvárosi együttműködése keretében lehetőség adódott, hogy két lány képviselje Vácot a júliusi végi Anna bálon, és e tekintetben rám is gondoltak. De egy kísérő fiút is sebesen szereznem kell magam mellé. Nem sokat gondolkodtam, és igent mondtam a felkérésre. Még aznap felhívtam egy régi ismerősömet, a balatoni kapcsolatokkal rendelkező Switzer Nabilt, aki büszkén vállalta, hogy a férfi kísérőm lesz.

– Hogyan zajlott a felkészülés a versenyre?

–Több ruhaszalonban jártunk, hogy a legmegfelelőbb estélyire rátaláljunk. Hosszú ideig egyetlen elém tárt alkalmi öltözet sem nyerte el a tetszésemet, aztán a saját készítésű ruha mellett döntöttünk. Az én terveim alapján, a váci Grószné Kmetty Ildikó kivitelezési segítségével végül sikerült megalkotni, bátran mondhatom, álmaim „költeményét”. Balatonfüreden bekerültem a tizenöt legszebb lány közé, és két különdíjat is kaptam.

– Aztán elérkezett a Dunakanyar Szépe választás.

– Az Anna bált nagy izgalommal vártam, és a hosszú készülődés után kissé el is keseredtem, hogy hamar véget ért az élmény, de boldog voltam, hogy ilyen szépen fejeződött be. A siker mindenképpen buzdított a folytatásra, utána rögtön úgy éreztem, ez csak a kezdet, így fogtam fel az egészet. Szüleim, a rokonok, barátok beültették a bogarat a fülembe, és az egyetértésemmel beneveztek az augusztus 19-e és 21-e között a váci kézműves sörfesztivál keretein belül rendezett Dunakanyar Szépe versenyre.

A válogatás Gödön volt, az itt kiválasztott tíz lány számára a következő héten különböző programokat szerveztek, volt benne sárkányhajózás, jachtkirándulás, díszes vacsora, fotózás. Ez az időszak nagyon kellemesen telt, remek hangulat alakult ki közöttünk, egyáltalán nem úgy tekintettünk a máikra, mint vetélytársra. A sörfesztivál utolsó napján, vasárnap volt a fellépésünk. Háromszor kellett megjelennünk, először egyszerű, utcai ruhában, aztán fürdőruhában, végül estélyiben, az öltözeteket a rendezvény támogatói biztosították számunkra. Nagyon meglepődtem, amikor a neves személyiségekből álló zsűri engem választott ki a legszebbnek.

– Mostantól ez a terület előtérbe kerül az életedben?

– Nem tagadom, nagy kedvet kaptam hozzá, szeretnék továbbra is bizonyítani mindazoknak, akik bizalmat szavaztak nekem, ráirányították a figyelmemet a „szakma” szépségeire. Elsősorban a fitnessz-változat érdekel, hiszen a rendszeres sportolásról nem szeretnék lemondani. Személyi edzőmmel a héten többször közösen dolgozunk egy váci erősítő-teremben, de természetesen csak a munkám és a tanulás mellett jöhet a modellkedés.