Rákász Gergely: „Nincs művész szenvedély nélkül!”

– Több hónapja nem állt már a nagyközönség előtt. Milyen érzés ennyi idő után újból szerepelni?

– Olyan, mint a legjobb fajta drog! Az év végi őrület után persze mindig jó megállni egy kicsit, hiszen tavaly szeptembertől decemberig állandóan mozgásban voltam: hol sajtóztam, hol koncerteztem, a család meg csak itt-ott a kanyarban látott néha. Januárban ezért mindig csodás érzés megpihenni. A szabadidőmben rengeteget sétálok, túrázom vagy éppen a televíziót nézem. Bevallom, nagyon izgultam, hiszen a salgótarjáni volt Az orgona lordjai koncertsorozat második évadának egyben a bemutatkozó fellépése is. Mindent egybevetve azonban: nagyszerű érzés volt újra a közönségnek játszani…

– Hogyan értékelné az elmúlt év eredményeit?

– Ha, nem én volnék, akkor én akarnék lenni! Ezt bátran ki merem mondani, mert nagyon sok munka áll a siker, a csapatom mögött. A legújabb lemezem elkészültének utolsó pillanataiban is azon gondolkodtam, hogy mennyire hálás vagyok azoknak az embereknek, akik körbevesznek és támogatnak ebben a munkában. Egy mondattal úgy tudnám leírni az elmúlt esztendőt, hogy pont „elég” volt. Ezalatt azt értem, hogy amint az ember megismeri önmagát, s tudja mi várható és mi lehet elég tőle, akkor már nem a koncertek mennyisége lesz fontos, hanem a tudat, hogy valóban jó úton jár. Ez pedig fantasztikus ajándék.

Új műfajt teremtett koncertjeivel

Rákász Gergely 15 évesen, az ország legfiatalabb koncertorgonistájaként adta első hangversenyét. Az Egyesült Államokban 2005-ig tanult és koncertezett, eddig több mint ezer fellépése volt világszerte. Egyedi látásmódja fiatalos lendülettel tölti meg a komolyzenét. Új műfajt teremtett látványkoncertjével, amelyben képzőművészet, tánc és színészi játék segítségével tízezrekhez hozta közelebb a hangszert. ­Jótékonysági projektjeiben, közönségével együtt számos nemes célt támogat, amelyek közül a legjelentősebb a Böjte Csaba testvér tusnádi gyermekotthonában élők jobb sorsának biztosítása. A koncertjein nemcsak a játékával, de a zenetörténetből vett érdekes háttértörténetekkel is rabul ejti közönségét. Szülővárosa – Győr – kulturális nagykövete, templomos lovag.

– Mivel készül idén a ­klasszikus zene kedvelőinek?

– Nemrégiben derült égből érkezett egy moszkvai meghívás, amelynek a közeljövőben nagyon szeretnék eleget tenni. A terveim között régóta szerepel már, hogy felfedezem Oroszországot, ám ha szakmailag is bemutatkozhatnék ott, az óriási volna. Szerencsére Az Orgona Lordjait a közönség tavaly nagyon megkedvelte, így ezt idén is hatalmas lendülettel folytatom, csak más repertoárral. Ezen felül idén két lemezem, a lordok első és második évadának felvétele is megjelenik. Ez évben pedig szeretném további magyar művekkel színesíteni a zenei kínálatomat.

– Művészként szeretné, ha a kisfia is a zenei pályát választaná?

– Hatalmas a boldogságom, mert nyáron megszületik a második kisfiam! Az elsőt is imádom, mi lesz, ha lesz még egy klónja?! A zenész léthez olyan hatalmas szenvedélyre van szükség, amely belülről, megállíthatatlan erővel tör a felszínre. Ez a szakma annyi lemondással, annyi nehézséggel, s annyi testi fájdalommal jár, hogy igazi elhivatottság nélkül lehetetlen végigcsinálni. Természetesen, ha valamelyik gyermekemen látom majd ezt a szenvedélyt, akkor mindenben pártolni fogom. Ugyanakkor, ha másban vélik felfedezni a boldogságukat, abban is minden erőmmel segítem majd őket.

– Mivel foglalkozna, ha nem orgonálhatna többet?

– Van egyfajta – bár félve nevezem ennek – sikermodell a fejemben, amely elsősorban a kemény munkán és az emberi kapcsolatokon alapul, s az élet minden területén működik. Egy biztos, ha nem ülhetnék többé a billentyűk mögé, akkor is olyan dologgal foglalkoznék, amely során értéket teremthetek mások számára, amely tartalommal töltheti meg a világot.

– Ön igyekszik modernebb stílust képviselni a komolyzene világában. Milyen a fogadtatás?

– Megtaláltam a magam közönségét. Úgy hiszem: a művész dolga az, hogy az embereket emlékeztesse az önmagukban élő Istenre. Az én publikumom, akikkel szívesen töltöm az időmet, úgy érzem, szintén ezen az úton járnak, s érzik, hogy dolguk van ezzel a világgal. Az Isten ez esetben nem más, mint az a magasztos, tiszta energia, amely képes alkotásra csábítani.

– Visszavárhatjuk októberben is?

– Naná!

Fotó: e-jegyiroda.hu