Helyi közélet

2015.05.22. 15:50

Pünkösd, sávuót, a hetek ünnepe

fenyvesi

A pünkösd a hét bibliai ünnep egyike, amelyeket Isten rendelt el Izrael népének. Szoros összefüggésben áll a vanapáskával (a húsvéttal), hiszen a pünkösd megünneplésének időpontját Mózes törvénye az attól számított héthetes időszak elteltével, azaz húsvét utáni ötvenedik napban jelöli meg. Kiszámolásáról a hetek-ünnepének nevezik, ami héberül a „sávuót”, görögül a „pentekoszté” szóból ered. A bibliai időkben elsősorban aratóünnep volt, amely május végére, június elejére esett. A Szentföldön élő zsidóknak Jeruzsálembe kellett utazniuk, hogy kifejezzék az Örökkévaló személye iránti tiszteletüket és hálájukat, valamint megemlékezzenek arról, hogy Isten kiszabadította őket az egyiptomi rabszolgaságból és bevezette őket az Ígéret Földjére. Az ötvenedik nap, azaz az első búzatermés napja, búzaaratás megkezdésének ünnepe. A szárba szökkent vetésből az először beérett búzakalászokat kellett bemutatni Istennek. A zsidó földművesek felvitték a jeruzsálemi templomba a búza első kévéit, hogy ezen ünnepnapon a belőlük készített kenyérrel együtt fejezhessék ki hálájukat Isten felé. A papok a kalászokból egy kévényit learattak, s ebből egy vékányi búzát megpörköltek, megrostáltak és ennek tizedét az oltár tüzére tették, a többit pedig meglengették Isten színe előtt, hogy kedvesen fogadja az aratót és az aratást. Az aratás csak azután következett. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a mózesi ünnepeket (húsvét, pünkösd, s ősszel a sátrak ünnepe) nem volt szabad otthon „megülni”, hanem minden zsidó férfinak fel kellett utaznia Jeruzsálembe és ott közösen ünnepelni. Az újszövetségi evangéliumok szerint általában a férfiak családtagjaikkal mentek a fővárosba, ezért ezeken a „zarándokünnepeken” Jeruzsálemben és környékén nagy tömeg volt. A hálaadónap folyamán került sor az Isten előtti örvendezésre, vigadozásra, vidám éneklésre, zenére éstáncra, amely áthatotta az egész tömeget. „ És tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek, a te kezednek szabad akarat szerint való adományával, amelyet ahhoz képest adj, amint megáldott téged az Úr, a te Istened. És örvendezz az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, te és a te fiad, és leányod, szolgád, szolgálóleányod, és a lévita, aki a te kapuidon belül van, és a jövevény, az árva, és az özvegy, akik te közötted vannak azon a helyen, amelyet kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy odahelyezze az Ő nevét. És emlékezzél meg arról, hogy te is szolga voltál Egyiptomban: és tartsd meg és teljesítsd e rendeléseket”(5. Mózes.16.10-12) És mit jelent a Pünkösd az Újszövetségben? A valóságos, élő pünkösdi események ma a keresztény világ jelentős felekezeteiben idegen, szélsőséges vallási jelenségnek minősül. Pedig ideje lenne elgondolkozni, hogy mi is történt ezen a napon Jeruzsálemben! Vajon mi történne, ha Jézus egy vasárnapi szertartást meglátogatna? Minden bizonnyal csodák történnének, a legkülönbözőbb súlyos betegségekből gyógyulnának meg az emberek. Egy csendes, áhítatos szertartás helyett igazi pünkösdi ébredés lenne. A Bibliát olvasva megérthetjük, hogy a z nem csak a múlt eseményeinek kötete, hanem a jelen és a jövő is benne van. A Bibliával megérthetjük a világban zajló eseményeket, azt hogy merre tart az emberiség. A Szentlélekkel való találkozás élménye Jeruzsálemben kezdődött és ma is milliókat vonz, a Szentlélekkel ma is be lehet teljesedni. Isten ereje által érintett emberek élete alapjaiban változik meg, sokan meggyógyulnak, megszabadulnak a gonosz szellemektől. Jézus a földi szolgálata során senkit nem keresztelt meg Szentlélekkel. Keresztelő János azt állítja Jézusról: „Ő Szentlélekkel és tűzzel (eredete fordításban: Szent Szellemben és tűzben) keresztel majd titeket”. A feltámadás után, az ötvenedik napon, pünkösdkor Jézus hívei együtt voltak és várták a Jézus által megígért Szentlelket. „Lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ültek. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, s ült mindegyikre azok közül, s megteltek mindnyájan Szentlélekkel és kezdtek szólni más nyelveken, amit a Lélek adta nekik szólniuk”(Ap.Csel.2.2-4). Tehát a Szentlélek (Szent Szellem) látványos formában érkezett meg egy magánházba, ahol tanítványok tartózkodtak. Ezt az eseményt nagy zaj kísérte, amely reggel 9 körül történhetett. A Biblia beszámolója szerint sokan tartózkodtak ezen a napon Jeruzsálemben. A kíváncsiskodó embereket megosztotta, amit láttak és hallottak. Egyesek csodálkoztak, mások pedig így fogalmaztak: „Édes bortól részegedtek meg”. Erre Péter apostol fölállt és beszédében pontos értelmezést adott az eseményekről, világosan leszögezte, hogy ez a Szentlélek eljövetele a Földre, és azt igazolja, hogy Jézus feltámadott a halálból, majd megszabta a keresztény hit alapjait (Ap.Csel.2.14-41). A Biblia világossá teszi, hogy Jeruzsálem utcáit betegségekből meggyógyult, démonoktól megszabadult emberek örömkiáltásai töltötték meg. „Úgyannyira, hogy az utcákra hozták ki a betegeket, és letették ágyakon és nyoszolyákon, hogy arra menő Péternek csak az árnyéka is érje valamelyiket közülük, és a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan szellemektől gyötrötteket, akik mind meggyógyultak”(Ap.csel.5.15-16).                                                      -na

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában