Palóc értékek nyomában

Mivel idén különböző hátráltató okok miatt elmarad az eredetileg Bátonyterenyére szervezett Palóc Világtalálkozó, a szervezők úgy gondolták, a nagyszabású esemény helyett egy konferencián vitatják meg szűkebb pátriánk égető gondjait, fejlődési, kibontakozási lehetőségeit. A tanácskozás színhelye szombaton a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Csikász-terme volt.

H. H.

Balassagyarmat. A mintegy húsz-huszonöt fős hallgatóságot először a szervezők nevében Kovács László, a Tar Lőrinc Baráti Kör Közhasznú Egyesület elnöke köszöntötte, majd Medvácz Lajos üdvözölte a jelenlévőket, aki kifejtette, nagy öröm számára, hogy a Mikszáth Kálmán által elnevezett Palócország fővárosa adhat otthont ennek az eszmecserének.

A házigazda polgármester hozzátette, nem véletlen, hogy a nagy író messze földről is mindig visszatért erre a varázslatos tájra, a nógrádi dombok közé, az Ipoly mentére, ahol könnyedén megértette magát e sajátos és hamisítatlan nyelvjárásban beszélő emberekkel, hiszen ez volt az ő igazi közege. Végül a konferencia résztvevőinek a szintén ehhez a vidékhez kötődő Ipolyi Arnold püspök idézetével üzent: „az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti ”.

A szakmai előadások előtt a nap levezető elnöke, dr. Füst Antal professzor, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora, a nógrádi várak regélője azt fejtegette röviden: vajon mi, palócok milyen gyökerekkel rendelkezünk, honnan jöttünk és hová tartunk. Kiemelte, igen érdekes, hogy a mai napig nincs konkrét, teljesen kézzelfogható bizonyíték arra, hogy ez a népcsoport milyen körülmények között foglalta el a földjét és népesítette be ezt a felvidéki területet – és talán már soha nem is lesz erre tökéletesen értelmezhető magyarázat. De mi bátran kutassuk a múltunkat, őrizzük a hagyományainkat, hogy a következő, felcseperedő nemzedékeknek is legyen ezekből mit tanulni.

Beszéde végén bemutatta a közelmúltban elkészült „Palóc fohász” című dalt.

Elsőként Kanyó Judit, Varsány polgármestere ismertette mintegy húsz percben a település mindennapjait, értékeit. Kitért mindazokra a „jó gyakorlatokra”, amelyek az önfenntartást, az élhető falu képét biztosítják és utat mutatnak a jövő felé. Utalt az értékteremtő közmunkaprogram keretében működő varrodai műhelyre, az egyre bővülő falugazdaságra, amelynek termékeit nem értékesítik, hanem a helyben működő feldolgozóüzemben hasznosítják, beszélt a széles körű intézményrendszerről, amelyben valamennyi épületet élettel töltenek meg, illetve szólt a nagyrendezvényeikről, valamint a jövőbeni terveikről is.

Másodikként Karaba Tamás építész lépett a közönség elé. Arra igyekezett felhívni a figyelmet, mennyire fontos az építészetben az adott klímához, körülményekhez való alkalmazkodás, ami megtapasztalható a palóc tájegység kultúrájában is. Ha nem volt pénz kéményre, „füstlikat” alakítottak ki, a tornácokat szépen rendben tartották, nem használtak boltíveket a homlokzatokon. Ilyen egységes képet mutatnak a hagyományaikat büszkén őrző falvaink, Hollókőtől Terényig.

Az előadás második felében a szakember azt ecsetelte, mennyire fontos az Ipoly hídjainak helyreállítása a palócföldi emberek kapcsolatrendszerében. Ha építünk, vigyázzunk arra, hogy ne hatalmas méretű vas-szerkezeteket emeljünk mindenhol, hanem nyugodtan nyúlhatunk a fához, nem igaz, hogy ezeknek a hidaknak kisebb a terhelhetősége, amire ékes példákat találhatunk szerte az osztrák Alpokban. A folyó felett átívelve közlekedési szempontból pedig három új hely lenne erre mifelénk alkalmatos: Ipolyhídvég és Drégelypalánk között, Balassagyarmat mellett Újkóvárnál, illetve Hugyag határában, amellyel több település, így Balassagyarmat és Szécsény belterületeit tehermentesíteni lehetne – fejtette ki az építész.

A konferencia későbbi részében középpontba kerültek még a néprajzi jellegű gyűjtések, a felvidéki iskolákban történő értékőrzések, a Heves megyei értékteremtő palóc közösségek példaadása, és Nógrádban a keleti és a nyugati rész közötti kapcsolatok élénkítésének lehetőségei.