Nógrádi vasból csurran az igazi, tradicionális, palóc ételcsoda

– Nógrádiként bizonyára senkinek nem ismeretlen a szalonnasütővas, mint a kerti sütögetés egyik elengedhetetlen kelléke. Gondolom, salgótarjániként az ön családjában is rendszeresek voltak a közös nyársalások.

– A mi családunkban a szalonnasütővas használatának igazi hagyománya van. Köztudott, hogy az acél- és a tűzhelygyári munkások készítettek először palócföldi tüzesvasat az üzemben előállított fémszerkezetek és alkatrészek felhasználásával. Édesapám is egykor az Acélgyárban dolgozott, s egyike volt azoknak, akik meghonosították a szalonnasütésnek ezt az utánozhatatlan formáját. A közös családi sütögetések gyermekkorom máig meghatározó pillanatai közé tartoznak. Ezeken nőttem fel, meg persze a jól megpakolt csöpögtetős kenyéren!

– E gyermekkori jó emlékek miatt döntött úgy, hogy végül a tüzesvasat választja legfőbb munkaeszközének is?

– Hét évvel ezelőtt egy salgótarjáni barátommal horgásztam az Ipoly partján, s míg a kapásra vártunk, természetesen szalonnát sütöttünk a vasban. A ropogósra sült szalonna felesleges zsírjával jól meglocsoltuk a kenyérszeleteket, és telepakoltuk zöldségekkel. Fülig maszatosak voltunk, ám akkor bevillant az ötlet: ezt a kaját ki kell vinnem az utcára, az emberek közé!

Debreceni és fröccs a tervben

Hábel Gábor tavasszal szeretné megnyitni másik egységét is, Püré kutyám debrecenizője és fröccsöző néven.

– Az elgondolás annyi, hogy debrecenit és fröccsöt árulok majd a népnek. Persze, nem tudom elhagyni itt sem a szalonnasütős vonalat! Ha már adott lesz a gázégő és egy fazéknyi kolbász, akkor miért ne piríthatnám meg két vas között azt is, szalonnával ízesítve? – mondta.

A csöpögtetés mestere emellett Budapest bel­városában egy állandó jellegű street food üzlet ki­építését is tervezi, ahol folyamatosan kínálhatná a csurgatós finomságokat.

– A csöpögtetős kenyér különleges színfoltnak számít a street food szokványos ételekkel telepakolt piacán. Egyszerű volt beindítani az üzletet?

– Amikor megszületett a fejemben a terv, még szakácsként dolgoztam. Persze, onnan­tól kezdve már egyfolytában azon agyaltam, hogyan lesz az Ipoly-parti elképzelésből valóság. Végül kitaláltam egy jól csengő nevet, és egy budapesti karácsonyi rendezvényen belevágtam a Csöppentőbe. Ez a dolog azonban csak akkor működik jól, ha az ember teljes egészében oda tudja magát tenni, másik munkával szinte összeegyeztethetetlen. Itt folyamatos a pörgés, állandóan úton kell lenni. Éppen ezért már csak ez tölti ki az életemet, sőt, tavaly egy food truckkal is bővültem. Nincs megállás, beigazolódott: tényleg a „csurgatós” a legjobb és legegyszerűbb étel a világon!

– Mitől lesz igazán jó a csöpögtetős? Tesz hozzá valami pluszt, egy kis pikantériát?

– Ez az étel attól nagy­szerű, hogy nem kell túlgondolni. Én még megbolondítom savanyú káposztával, zellerszárral, háromféle hagymával és paprikával is. A szalonna- és a kolbászmániám – ahogy nevezem: a zsírszekta – mellett pedig mindig figyelembe veszem: hol van rés a piacon, mit nem árulnak a vendéglátó­helyeken. A disznóságok és a jó fehér kenyér kitűnő párost alkotnak! A velős pirítós, a hagymás-véres pirítós kecske­sajttal, a csülökzsíros vagy a birkapörkölt-szaftos pirítós mind-mind saját újításnak számítanak a street foodos palettán. Emellett a szarvas­gombás vaddisznószalámi, vagy a füstölt kacsamell is elképesztően zseniálisak a csurgatáshoz! A munkámmal szeretnék valami olyat nyújtani az embereknek, amivel nem találkozhatnak minden utca­sarkon.

– Mi motiválja a munkában?

– Minden munka csak akkor megy igazán, ha azt szívvel-lélekkel csináljuk. A rendezvényeken főzni számomra nem meló, azt igazán élvezem! Szakácsként soha nem kaptam szemtől szemben vissza­jelzéseket az ételeimre, itt viszont egyből látom a reakciókat, s örömmel tölt el, ha az emberek jóízűen falatoznak körülöttem…

– Legutóbb Salgótarján eresztvényi városrészében csaptak fesztivált.

– Hét év alatt ez volt az első salgótarjáni szereplésem, kicsit féltem is tőle. S bár nógrádiként itt már senkinek nem mutattam újat a csur­gatós kenyér elkészítésével, a szép számban érkezett látogatók mégis egytől egyig vágytak erre a hagyományos, ízig-vérig helyi ételre.

Hábel Gábor már ráégette névjegyét a street food piacára a palócföldi tüzesvassal Fotó: Niederland Dávid/Nógrád Megyei Hírlap