Nagyágyúval lőnek a mangalicafronton

A nemzetközi piaci válság végével mintegy tíz százalékkal nőtt a sertéshúsfogyasztás 2016 óta hazánkban. Egy ember huszonöt kilogramm körül fogyaszt belőle éves szinten. Az áfacsökkentés hatására növekedett a tisztességes vállalkozások versenyképessége, emelkedett a hús fogyasztásának aránya, az ár csökkenése pedig megtakarítást eredményezett a fogyasztóknak.

A Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete a szaktárcától évente mintegy százmillió forintot kap termékek bevezetésére, valamint bel- és külföldi marketingre.

További mintegy 50 millió forintos támogatást vehetnek igénybe a törzskönyvezési feladatok elvégzésére, valamint mintegy 25 millió forintot használhatnak fel kan­nevelésre és genetikai háttértevékenységre. Magyarországon évente 60–70 ezer mangalica hízót nevelnek. Ezek kétharmadát házaknál, egyharmadát pedig üzemi körülmények között dolgozzák fel.

A mangalica, mint őshonos háziállat és sertésfajta hazánk magas genetikai értéket képviselő, kiemelt jelentőségű mezőgazdasági kulturális értéke. A biológiai sokféleség megőrzője és különleges biológiai minőségű, magasabb élvezeti értékű öko-, illetve bioélelmiszerek, márkázott termékek alapanyaga is egyben.

Ezzel párhuzamosan az őshonos mangalica fajta is egyre népszerűbb, a természetes magyar élelmiszer belső és a külső piacokon egyaránt keresett. Magyarországon jelenleg 220 gazdaságban foglalkoznak mangalicával, 2011-ben csak 136 tenyészet volt. A hatezres tenyészkoca-állomány is mintegy tízezerre nőtt az elmúlt években.

Bakos József, Héhalom polgármestere az április végén esedékes, negyedik böllérfesztivál kapcsán lapunknak elmondta, hogy a sertéshúst egyre több ember fogyasztja, a disznóvágás falusi hangulatának pedig nicsen párja.

– A mangalica zsírsertés az egyetlen magyar őshonos sertésfajta. Húsa egészséges, zamatos. Ízletes pecsenyehúsok, steak jellegű sültek ugyanúgy készülhetnek belőle, de a zsír, a szalonna, a hurka, a kolbász és a tepertő is igen finom – mondta. – A jó minőségű, hazai disznóhúsra egyre nagyobb az igény. Régen természetes volt, hogy minden háznál tartottak egy-két hízó disznót, saját malacokat neveltek, vágtak és dolgoztak fel a gazdák. A szokások településenként és házanként eltérőek voltak. Akadt olyan porta, ahol szalmában pörzsölték az állatot, de olyan is, ahol régi faszenes tekerő segítségével. A finomságok elkészítésének módja és a fűszerezés mindenhol különböző volt.

– Igazi családi ünnepnek számított egy-egy disznóvágás. A hagyományok ápolására, a falusi ízek népszerűsítésére ma is szükség van. Ennek tudatában a héhalmi böllér­fesztivált idén negyedik alkalommal rendezzük meg. Tavaly tízezres vendégsereg érkezett a programra, most ennél is több résztvevőre számítunk – tudatta Bakos József.

Kukucska Tamás mo­horai mangalicatenyésztő kérdésünkre kifejtette, hogy nagyon komoly állategészségügyi előírásoknak kell megfelelni, ha valaki mangalica tartásával szeretne foglalkozni. A házi sertéshez képest kényesebb az állat, táp szóba sem jöhet, helyette szemes takarmányt fogyaszt, bioétkeztetés folyik.

– A malacokat már születésük pillanatában el kell látni krotáliákkal, a nyilvántartásba vétel is kötelező. A tenyészidő másfél év, a gazdák ön­költsége igen magas. Nem véletlen, hogy a mangalicahúsból készült termékek drágák, hiszen az állatok tartása sem egyszerű és olcsó – mondta az ötven állatot számláló gazdaság vezetője. – A vidéki kereslet elmarad a budapestihez képest. A helyben vásárolható kolbász kilója 2 500 forint körül mozog, ha ugyanezt a fővárosban szeretnénk megvenni, 3500–4000 forintot kell érte kifizetni.

Kiemelt fotó: Húsfeldolgozás egy érsekvadkerti rendezvényen, Fotó: Torjay Attila/ Nógrád Megyei Hírlap