Piusz testvér elárulta, mit köszönhetnek Szécsénynek a szerzetesek

Ber­hidai Piusz atya novíciusmagiszter az ott folyó képzésről nyilatkozott lapunknak. Elmondta, hogy ma körülbelül 150 ferences szerzetes él Magyarországon és Erdélyben, akik közülük 1992 után léptek a rendbe – ez nagyjából a jelenlegi közösség fele –, mind Szécsényben töltötték szerzeteséletük első meghatározó évét, az újoncidőt, vagy ahogy a közösségben hívják: novíciátust.

Ennek köszönhetően úgy is lehet tekinteni a szécsényi ferences kolostorra, Nógrád megyének erre a történelmi és szent helyére, mint a magyar ferencesség bölcsőjére. Az 1332-ben alapított kolostor történetéből tudjuk, hogy az 1400-as évektől már biztosan novíciátház is volt. Erről tanúskodnak a régi feljegyzések, de ezért látunk a templomszentélyben a padok támláira festve imádkozó remetéket, szent életű szerzeteseket, mint akik jó például szolgálhatnak a novíciusok számára. A rendházat elhelyezkedése és környezete is évszázadokon át alkalmassá tette arra, hogy a novíciusok képzésének helye legyen.

De mi is az a novíciátus, és milyen képzés folyik ott?

– Szerzetesnek lenni életforma – mondta Berhidai Piusz. – Olyan életforma, amelyben valaki mindent egy lapra tesz fel – Istenért. Ezáltal nem lesz különb, mint a többi ember, de a Jóisten vonzásának engedve egészen hozzá köti az életét, és ezért egy sor furcsaság lesz az életében a világi emberek életéhez képest. Ma, amikor egyáltalán nem általános dolog hívő keresztény embernek lenni, a szerzetesség különösen is érthetetlen jelenségnek tűnhet, mert Jézus Krisztusba vetett hit nélkül valóban érthetetlen.

Amikor ebbe az életformába kezd valaki, át kell élnie a próbaévet, vagyis novíciát­évet.

Ennek célja, hogy a kezdő szerzetes kipróbálja magát, illetve hogy a közösség is próbára tegye őt, hogy kiderüljön, valóban ez-e az ő útja.

Közben a novícius bevezetést nyer a szerzetességbe. Szabályos képzés történik, elméleti és gyakorlati tanulással. A mindennapok ritmusát az imádság és a munka adja, miközben valódi tantárgyak is vannak, amelyekből számonkérés is van. Ilyen a lelki élet, a liturgia, Szent Ferenc regulája és írásai, a rendi szabályzatok, a szerzetességtörténet, az egyházi latin, a liturgikus ének, a szent művészet.

Aki kisebb testvérnek jelentkezik – „kisebb testvér” a ferencesek eredeti neve Assisi Szent Ferenc szándéka szerint –, annak legalább 17 éves egészséges római katolikus hívő fiatalembernek kell lennie középiskolai végzettséggel. A jelentkezés után legalább egyéves jelöltidő van, ami a közösség komolyabb megismerését jelenti. Ha a szándék igaz és komoly, akkor kezdődik itt Szécsényben a novíciátus.

A kisebb testvér igazi tanítója Jézus, vele találkozik a mindennapi szentmisében, imádságban, a szellemi és a fizikai munkában, a testvéri közösségben. Csak Jézus Krisztus miatt van értelme a hármas fogadalom szerint élni, vagyis engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. A három csomó is ezt a hármas fogadalmat jelzi a szerzetesi ruhát összefogó kötélen, azaz kordán. Az engedelmesség azt jelenti, hogy a testvér lemond saját akaratáról, mint ahogy Jézus is így tett a mennyei Atya akarata kedvéért. Ez röviden: alázat. A tulajdon nélküliség egy olyan egyszerű életmódot jelent, amiben nem ragaszkodik a szerzetes világi dolgokhoz, nem gyűjtöget, ahogy Jézus is szegény volt ezen a földön. Végül a tisztaság fogadalmával a testvér nőtlenül él Istenért, törekszik arra, hogy csak a Jóistené legyen, és még saját szexualitásában is megéli, hogy ő egyedül Isten tulajdona, ahogy Jézus maga is osztatlan szívvel élt közöttünk.

Piusz atya hozzátette: a Jóistennel való kapcsolat mélyülését szolgálja az elvonultság és a csend. Enélkül lehetetlen szerzetessé válni. Ezért a képzés része, hogy a novícius távolságot vesz a világtól. Később, ha már beletanult a fogadalmas életbe, ferencesként feladata lesz Isten örömhírét vinni a világba: emberekkel foglalkozva, bármilyen munkát végezve vagy papként. De ennek az évnek csendben kell eltelnie, különben nem lesz alapja a későbbieknek. Ahogy egy házasságot is megalapoz az ismerkedés ki nem hagyható időszaka. A novícius az év során kétszer találkozhat közvetlen családtagjaival, de erre az évre félreteszi a telefont, nincs tévé, rádió, internet.

Fontos része a mindennapi életnek a munka, amire korlátlan lehetőség nyílik a kertben és a kolostorban, a könyvkötő műhelyben. Az oktatás-nevelés itt nemcsak reggel nyolctól délután kettőig tart, hanem napi 24 órában, hiszen nem egy szakmát kell itt megtanulni, hanem egy életformát lehet elkezdeni. Ezért is van az, hogy ha valaki befejezi a novíciátust és fogadalmat tesz (először csak egy évre), akkor szükséges, hogy olyan tanulmányokat végezzen, amivel valamilyen becsületes munkája lesz, lehet többek között pap is, de ferencesként ez nem feltétel. Az ilyen tanulmányok azonban már nem itt Szécsényben történnek, hanem a rend­tartomány másik rendházában, jelenleg Budapesten.

A novíciátus a beöltözéssel kezdődik augusztus végén vagy szeptember elején.

Ekkor a testvér új nevet kap és felölti a közösségben Szent Ferenc ruháját, a kapucnis barna habitust. Mivel ez az év próbaév, kiderülhet az is, ha valaki nem ide való. Az év során folyamatosan visszajelzéseket kap a közösségtől az újonc, személyes kísérője is van, a magiszter, akinek első számú feladata, hogy segítse, nevelje a novícius testvért. Amikor az év során nyilvánvaló lesz, hogy a fiatalembernek ide szól a hivatása, a következő augusztus végén vagy szeptember elején nyilvánosan első fogadalmat tesz.

Novícius egy évig lehet az ember, de amit a szécsényi kolostor falai között tanul és tapasztal, az az egész életén át elkíséri.

Berhidai Piusz a szécsényi kolostor kertjében NMH-fotó