Merre haladnak a nyugat-nógrádi kerékpárutak?

Több nyugat-nógrádi kerékpárútra készültek a közelmúltban hatástanulmányok, engedélyeztetési tervek és nyomvonal-kijelölések. Ám kérdéses, hogy a 2020-ig tartó uniós támogatási ciklusban ezek közül mennyi valósul meg.

Nemrégiben, egy balassagyarmati előadásán Majdán János történész mondta, hogy az európai közlekedésfejlesztés egyik jövőbeli alternatívája a kontinenst átszövő kerékpárutak hálózata lehet. Környékünkön is akad már rá szép példa, hogy a környezetbarát kétkerekű tekerés szerelmesei, és az autósok milyen jól megférnek egymás mellett – persze jól elhatárolva a másiktól: a Dunakanyarban vezető „biciklivonal” rendkívül népszerű a kiránduló bringások körében. A közelmúltban, Balassagyarmat szomszédságában, Szügyből a város felé vezetve, a két település közigazgatási határáig kialakítottak egy kerékpárutat, elsősorban annak érdekében, hogy a szügyi gyáregységek megközelítése könnyebbé, és veszélytelenebbé váljon a dolgozók számára, hiszen a reggeli és a kora délutáni műszakváltások alkalmával rendkívül sűrű errefelé a forgalom. Ráadásul ezt a szakaszt világítással is ellátták, ami az esti órákban érdekes látványt nyújt. Ám a város határánál amolyan csonka módon, befejeződik az „aszfaltcsík”.

Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere elmondta, korábban voltak kezdeményezések arra, hogy ezt a kerékpárutat legalább a Delphi üzeméig meghosszabbítsák, de egyelőre ez nem történt meg. Az is nehezíti a folytatást, hogy a 2000-es évek elején elkészült tervek szerint a nyomvonal eléggé „kacskaringósan”, az autóutat többször keresztezve haladt volna a város irányába, azaz itt mindenképpen szükséges az újraterveztetés. A polgármester hozzátette, a legjobb megoldás az lenne, ha a keleti oldalon menne végig a kerékpárút, egészen a Május 1. útnál lévő körforgalomig. Ehhez lehetne becsatlakoztatni majd a Fáy utca kereszteződésében egy nyugat-keleti irányú „bringaszakaszt”, párhuzamosan a nemsokára megépülő déli tehermentesítő úttal, aminek első része, a Kábelgyártól az Algőver utcáig nemrégiben elkészült. Medvácz Lajos elmondta még, hogy a Balassagyarmati Kistérség Többcélú Társulása néhány évvel ezelőtt hatástanulmányt készíttetett és az engedélyeztetési terveket is beszerzett egy Drégelypalánktól az Ipoly-völgyében egészen Hugyagig – sőt onnan, dél felé, Hollókőig -  vezető kerékpárútra, ennek azonban akkora költsége lenne, hogy a finanszírozását európai uniós pénzforrások kiaknázása nélkül képtelenség végrehajtani. A kiviteli tervek és a tulajdonosi hozzájárulások is megvannak, ám a több százmillió forintos beruházási összegre még pályázat sem jelent meg. A gyarmati városvezető – mint maga is lelkes bicajos – reménykedik abban, hogy a 2014-2020-as fejlesztési pénzek odaítélésénél a nyugat-nógrádi kerékpárutak kialakítására is érkezhet komoly támogatás. Balla Mihály országgyűlési képviselőt is megkerestük a témában. A honatya amondó, csak olyan helyeken érdemes kerékpárutakat építeni, ahol ezt a nagymérvű forgalom és a fokozott balesetveszély, vagy a kiemelkedő turisztikai igény indokolja. A Honttól Drégelypalánkig tartó, már meglévő szakaszhoz az ő véleménye szerint felesleges lenne kelet felé külön biciklisávot csatlakoztatni, mert Drégelypalánktól Dejtárig négy számjegyű az út, gyérebb közlekedéssel, tehát itt biztonságosan haladhatnak a kétkerekűek. Dejtártól viszont a 22-es út mentén az a fő kérdés, miként lehet „áthidalni” az ipolyszögi égerláp érinthetetlen természetvédelmi területét. A politikus úgy véli, számos akadály nehezíti a tervezett kerékpárutak gyakorlati megvalósítását, de természetesen örülne, ha erre a célra is lehetne uniós forrásokat elkülöníteni. Hegedűs Henrik