Március 15.: minden magyar ember szent ünnepe

Együvé tartozásunk napja

Vanyarc Idén a szlovák gyökerű község adott helyet az ünnepi megyei közgyűlésnek, amelyen Nógrád településeinek vezetői, illetve a meghívott vendégek együtt emlékeztek a forradalom és szabadságharc hőseire.

Az esemény ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a helyi evangélikus templomban. Ezt követően a művelődési ház nagytermében folytatódott a program. Elsőként Hrncsjár Mihályné polgármester köszöntötte az egybegyűlteket.

– Nagy megtiszteltetés a falu számára, hogy idén a településen tartják az ünnepi közgyűlést. Örömmel tettünk eleget a felkérésnek, hisz ezáltal lehetőséget kaptunk arra, hogy jobban bemutassuk községünket – kezdte szavait a polgármester.

Hozzátette, Vanyarcon szorgalmas, hagyománytisztelő és vendégszerető emberek élnek.

Minden év szeptemberében megrendezik a haluska-fesztivált, ami alkalmat ad arra, hogy az országban, illetve még határainkon túl is sokfelé eljusson a település jó híre, amiért az ott lakók olyan sokat fáradoznak.

Ezen szavak elhangzása után Hrncsjár Mihályné ünnepi gondolatait is megosztotta a jelenlévőkkel.

Balla Mihály országgyűlési képviselő beszédében kiemelte, március 15-e együvé tartozásunk napja, amely a magyar nemzet erejére emlékeztet bennünket. Ez a demokráciába vetett hitünk, a nemzeti függetlenség, valamint a polgárosult Magyarország ünnepe.

1848-ban az ország különböző közösségei képesek voltak összefogni a demokráciáért, illetve a nemzeti függetlenségért.

Az országgyűlési képviselő kitért arra is, hogy mindennek az igénye már ’48 előtt is megfogalmazódott a magyar romantika, továbbá a reformkor időszakában. Ekkor született ugyanis Kölcsey Himnusza, és Vörösmarty Szózata is.

Elődeink tudták, hogy óriási a felelősség. Ugyanakkor azzal is tisztában voltak, hogy joguk van a szabadsághoz, illetve az önbecsüléshez.

Balla Mihály hangsúlyozta, az akkori események aranybetűkkel íródtak be nemzetünk történelmébe. Március 15-e minden magyar ember nagy, szent ünnepe határinkon innen és túl.

Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke elmondta: ahhoz, hogy jól értsük, mit is jelent a szabadság, meg kellett élni annak fojtogató hiányát is. Nekünk, illetve Közép-Európa többi népének bőven adódott erre alkalom. Éppen ezért mi tudjuk, milyen nagy dolog a szabadság, de nemcsak mi vagyunk ezzel tisztában. Ugyanis a magyar márciusnak nemcsak ránk volt nagy hatása, hanem talán az egész világra is.

Az ünnepi gondolatok elhangzása után irodalmi műsorral, majd a forradalom tiszteletére állított emléktáblánál koszorúzással zárult az ünnepi közgyűlés.

Tanulnunk kell történelmünkből!

 Salgótarján Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tegnap délelőtt megtartott városi ünnepség a „Március, gyönyörű Március! Szeretlek százezer éve!” című irodalmi műsorral vette kezdetét.

Ezt követően Fekete Zsolt polgármester megköszönte a Petőfi Sándor általános-, illetve a Táncsics Mihály szakközépiskola diákjainak, valamint tanárainak, továbbá a Mackóvár Központi Óvoda Eszterlánc tánccsoportjának az előadást.

– Igen, a mi kicsinyeink, a mi általános iskolás énekkarunk, a mi „kis felnőtteink”, a város büszkeségei. Ezek az ifjoncok, akik a szabadságról verseltek, a szabadsághoz énekeltek, ők Salgótarján jövője – kezdte gondolatait Fekete Zsolt.

Hozzátette, százhetven esztendővel ezelőtt alig voltak idősebbek a táncsicsos diákoknál azok a fiatalok, akik a Pilvax kávéházból indulva az elnyomó hatalommal szemben hazánk szabadságáért emeltek hangot.

A város polgármestere kifejtette, akárhányszor nemes tettekről, nemzeti megmozdulásokról, súlyos áldozatokról beszélünk egy-egy megemlékezés kapcsán, mindig megbújik a sorok között a kérdés: milyen tanulságot vonhatunk le a múltunkból, elődeink tetteiből? Erre azonban mindig érkezik a válasz is: tanulnunk kell történelmünkből, hogy a gaztettek, az elnyomás, illetve a vérontás ne ismétlődhessen meg!

Fekete Zsolt kiemelte, ha a külső körülményeken egyénileg nem is tudunk változtatni, saját, belső szabadságunkat kizárólag magunk teremthetjük meg. A mindennapokban akkor szárnyalhatunk, akkor árad szét bennünk a szabadság ereje, ha békét kötünk önmagunkkal, és elfogadjuk különbözőségeinket. Ugyanis nincs vastagabb rablánc annál, mint ami a másságainkból fakadó szitokszavakból jött létre. És nincs sötétebb vakság annál, amit a gyűlölködés mérhetetlensége okoz.

A polgármester biztos abban, ha Salgótarján sikeres, erős és talpraesett akar lenni, akkor csak egy választása van. Ez pedig a belső szabadság útja. Fontos, hogy képesek legyünk szembenézni gyengeségeinkkel, illetve büszkén vállaljuk erősségeinket. Téve mindezt alázattal, és haszonszerzés nélkül.

Ezen gondolatok elhangzása után a jelenlévők Széchenyi István szobránál elhelyezték a tisztelet koszurúit, virágait, fejet hajtva azon hős magyarok előtt, akik életüket áldozták a hazáért.

Hősök előtt tisztelegtek

Pásztó Ünnepélyes keretek között emlékeztek meg a településen az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. A rendezvényen beszédet mondott Dömsödi Gábor, a város polgármestere, aki felelevenítette milyen volt a helyiek élete az 1840-es években. Ezt követően a Mikszáth Kálmán Líceum tanulói  ünnepi műsort tekinthették meg a jelenlévők. Végezetül pedig  a szabadságharc hőseinek tiszteletére állított emlékműnél elhelyezték az emlékezés virágait.

Adakozásból lett a kopjafa

Cserháthaláp A község emlékparkjában avatták fel azt a ’48-as kopjafát, amelyet a faluban élők és az onnan elszármazottak adományaiból készíttetett el az önkormányzat.

Dócs Dávid polgármester, miután megköszönte az adományozóknak a támogatást, és néhány gondolatot fűzött a százhetven évvel ezelőtti forradalmi eseményekhez, rátért egy helyi személyiség életútjának ismertetéséhez.

A nemesi származású Bekényi János felesége révén került a cserháti vidékre. Olyan ipari létesítmények megépítése fűződik a nevéhez, mint a nagyhalápi malom, a salétrom- és cukorgyár. A szabadságharcban a Felső-magyarországi Védsereg Nógrád vármegyei osztályának parancsnoki posztját látta el, és még a világosi fegyverletétel után is küzdött gerillacsapataival, míg el nem fogták. Szabadulása után még évtizedekig gazdálkodott birtokán, kilencvenesztendős korában bekövetkezett haláláig.

A kopjafa-avató ünnepségen közreműködtek a Tormay Társaság művészei, a Csipkerózsika Hagyományőrző Csoport, Csábi Kitti és Majoros Lejla.