Helyi közélet

2016.09.26. 08:19

Málenkij robot és emlékműve

fenyvesi

Fekete alakok állványon. Arctalan fejkendős asszonyok és kalapos férfiak, akik azon a jéghideg januári reggelen elindultak az ismeretlen felé. Kevesen térhettek haza. A „málenkij robot” szomorú végzete a nyugat-nógrádi németajkúakat sem kímélte. Szendehelyen e szörnyű megpróbáltatásoknak állítottak emlékművet vasárnap.

Hegedűs Henrik

Szendehely. Késő őszi szűrt napfény vetül az alakokra, akik a falu központjában lévő katolikus templom mellékutcájának bejáratánál fogadják a vendéget. A szentmisét követően ide érkezik az emlékezők serege, köztük a közéleti személyiségek: dr. Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke, Balla Mihály parlamenti képviselő, Skuczi Nándor, a megyei közgyűlés elnöke, Ritter Imre német nemzetiségi parlamenti szószóló, illetve más megyei és régiós vezetők. Az oszlopszerű emlékművet, és a mögötte lévő táblát még bíborszínű palást takarja el. Sok a vendég, az érdeklődő, tisztelgő helybéli polgár, és az első sorban, két padon a túlélők. Akik tudják jól, hiszen saját bőrükön érezték, milyen az ukrajnai málenkij robot pokla.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] A szobor leleplezésének pillanata[/caption]

Az ünnepséget a Váci Ifjúsági Fúvószenekar méltóságteljes muzsikája vezeti fel, majd egy szép vers, és a lágerben egykor szerzett dal hangzik fel. Miután Altsach Ignác polgármester, a német nemzetiségi szószóló és a parlament alelnöke társaságában leleplezi előbb a szobrot, Tóth Dávid alkotását, valamint a hozzá kapcsolódó emléktáblát, dr. Gulyás Gergely mondja el beszédét.

Ebben felidézte a több mint 71 évvel ezelőtt történteket, annak a 151embernek az elhurcolást, akik Szendehelyről, gyalogmenetben indítottak el, majd vasúton szállítottak tovább az ukrajnai szénbányászati központokba, kényszermunkára – mindezt a „jaltai világrend” részeként, amikor a második világháború győztes hatalmai a magyarságot a Kelethez sorolták, kiszolgáltatva a nemzetet a szovjet uralmának. Szerencsére ma már azonban más idők járnak, a polgári Magyarország pedig nem csak elismeri a hazánkban több évszázada élő és tevékeny németséget, hanem az alaptörvény államalkotó tényezőként tiszteli.

Dr. Varga Lajos váci segédpüspök, aki az avatást közvetlenül megelőző szentmisét mutatta be, személyes emlékekhez társította a szobor megszentelése előtti gondolatait. Édesanyját szintén kis híján elhurcolták, csupán azért, mert német hangzású nevet viselt, és jól tudja, mit jelent az áldozatok, a meghurcolt emberek számára a „málenkij robot”.

Ritter Imre az elűzetés és elhurcolás fogalompárját állította beszéde középpontjába.  Hiszen közvetlenül egymás után szenvedte el a németség a második világháború utáni, Szovjetunióba történt elhurcolást, és a későbbi, „kitelepítésnek” nevezett elűzetést.  Ráadásul ezek az emberek még a szülőhelyükre való visszatérés után is sokáig megbélyegezve éltek, hallgatniuk kellett mindarról, ami megtörtént velük. A magyar társadalom és hazánk kormánya sok évtizedes adósságot törlesztett azzal, hogy 2016-ot a Szovjetunióba elhurcoltak emlékévének nyilvánította.  A parlamenti szószóló Orbán Viktor miniszterelnöktől is idézett, mondván, ha azok a németek, akiket annak idején elhurcoltak és elűzettek innen, mindent magukkal vittek volna, amivel gazdagították a magyar kultúrát, mennyivel szegényebb lenne nemzetünk.

A megemlékezők sorát Altsach Ignác zárta: szintén felidézte az 1945. januári két szörnyű napot, amikor a szendehelyi templom mellett kijelölt gyülekezőhelyről az eredetileg „három napos helyreállító munkavégzésre” hívott férfiakat és nőket parancsszóra elhurcolták, és valóban csak kevesen térhettek vissza ide, – közöttük 32 hónap múltán az ő édesanyja is, – a Börzsöny lábához.

A polgármester hozzátette, az emlékművön felül látható, egymás felé nyúló két kéz több mindent jelképezhet. Mutathatja a búcsúzás pillanatát, de ugyanúgy a hazatérés örömét, vagy azokat a segítségeket, amiket a kényszermunkára elhurcoltak kaptak nap mint nap a becsületes ukránoktól a lágerekben.

A szobor és az emléktábla megkoszorúzását éppen a déli harangszóra időzítették a házigazdák, majd a magyarországi németek himnusza zárta a rendezvényt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a nool.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában