Leolvasott, újraalkotott üzenet

„Múlt és jövő”:  ez  a cím pontosan kifejezi azt a szándékot,  amely jegyében  a salgótarjáni  Dornyay Béla Múzeumban  megrendeztetett  egy kiállítás.

A kezdeményezők  – mindenekelőtt  Földi Gergely festőművész,  a Váczi Gyula Alapfokú  Művészetoktatási Intézmény tanára –  arra gondoltak,  hogy két művészeti – a  másik a Hibó Tamásról elnevezett  – iskola  növendékeit   szembesítik azokkal a  múzeum  gyűjteményében   találhatók alkotásokkal,  amelyeket a  nyolcvanas évtizedben,  a  képzőművészet szempontjából  igencsak pezsgő időszakban,  az  úgynevezett aranykorban  élt és  alkotott  tizenkét  neves, rangos  helyi, nógrádi  művész  hagyott  hátra.  Az  imponáló névsort   Balázs János,  Czinke Ferenc,  Farkas András,  Hibó Tamás,  Iványi Ödön,  Hegedűs Morgan, Jánossy  Ferenc, Lóránt János,  Mustó  János, Oláh Jolán, Somoskői Ödön és Szujó Zoltán  alkotja.  Sajnos  Lóránt János kivételével  a  többiek  már nincsenek az élők sorában.   Viszont  számos művük  bizonyult  maradandónak,  olyannak amit   nemcsak megőrizni,  de tanulmányozni is érdemes a felnövekvő generációknak..

[caption id="" align="aligncenter" width="735"] Fodor Miklós, a múzeum igazgatóhelyettese és Földi Gergely művésztanár köszöntötte a közreműködőket és az érdeklődőketFotó: P. Tóth László[/caption]

A kiállítás megnyitóján a házigazda intézmény nevében  Fodor Miklós, a múzeum igazgatóhelyettese köszöntötte  az érdeklődőket  s mindenekelőtt az alkotó,  közreműködő  diákokat,  hozzátartozóikat és tanáraikat. Utóbbiak nevében  Földi Gergely szólt a megjelentekhez, majd  Földi Péter Kossuth-díjas festőművész  – aki  K. Peák Ildikóval,  a múzeum művészettörténészével   válogatott a gyűjteményes anyagból –  foglalta össze néhány  találó  mondatban  a látottakról kialakult véleményét.  Elismerését fejezte ki a kollégáknak  a remek kezdeményezésért  és a megvalósításért .  Megrendítő  erejűnek tartja  e különleges tárlatot,  mert feltárja egy korszak művészeti  értékeiben rejlő üzenetet,  amelyet  ilyen módon még soha,  senki nem olvasott le,  mint ezúttal a két művészeti iskola  diákjai és az őket segítő  szakemberek,  pedagógusok.  Az  alapművek  ihlette,   újraalkotott   festményekben,  rajzokban,  kompozíciókban  – mint egy József Attila-versben – belülről  sugárzik az igazság, a hit és ezért köszönet jár  valamennyi  ifjú  – héttől  tizennyolc éves korú – alkotónak és tanárának – hangsúlyozta  Földi Péter.

[caption id="" align="aligncenter" width="735"] Alkotó növendékek, tanáraik és vendégek a kiállítás megnyitójánFotó: P. Tóth László[/caption]

A két  iskola fiataljainak  tehetsége   nemcsak a  különböző képzőművészeti technikákban mutatkozott meg a megnyitón,  hanem más  művészeti ágakban is.  Mondtak  verset, énekeltek,  zenéltek,  bemutattak egy dramatizált Szécsi Magda-művet és nem utolsósorban   néptáncoltak.  A  főszereplő  azonban kétségkívül az  a  kétszer  húsz  salgótarjáni és  más településbéli –  például  ceredi,  csécsei,  endrefalvai, karancskeszi,  lucfalvai,   magyargéci,  somoskőújfalui  – növendék volt,  aki  –  többek között  – Balázs János  „Baglyok”,  Czinke Ferenc  „Egy mészégető álma”,  Farkas András „Parasztfej”,  Hibó Tamás „Tempó”,  Iványi Ödön „Reggel a pusztán ”,  Lóránt János  „Madách”,  Mustó János „Szerelem” , Somoskői Ödön  „Piacon”  című  alkotásának  továbbgondolásával  élteti tovább  a  tiszteletet parancsoló  elődök szellemi  örökségét és gyarapítja saját  bimbózó talentumát,  eleddig megszerzett tudását.

[caption id="" align="aligncenter" width="840"] A megnyitón néptáncoltak isFotó: P. Tóth László[/caption]

A kiállítás április 29-éig, szerdáig tekinthető meg a Dornyay Béla Múzeumban.