Egy leendő ötcsillagos hotel bújik meg a nógrádi erdőben

Zabar kisközségét Cered felé elhagyva, az utaspusztai kereszteződésben azonnal szembetűnik egy fölöttébb különös, piros-fekete színű postaláda, amelyen gyönyörű betűkkel olvashatja az arra utazó: Forest Castle. Utána jártunk, vajon ki vagy kik lehetnek a gazdái ennek az egyébként erdei földút irányába mutató, tehát útbaigazításként is funkcionáló, nem mindennapi táblának. Valóban létezne ezen a környéken egy kastély mindentől távol az erdő közepén?

A napokban kíváncsiságunknak eleget téve felkerekedtünk, hogy lerántsuk a leplet és megmutassuk olvasóinknak azt a bizonyos helyet, amit eddig még csupán alig páran láthattak.

Már a dimbes-dombos földúti kocsikázásunk sem volt híján az izgalmaknak, ugyanis az enyhén saras, gödrökkel tarkított talajon elkélt a vezetésben rutinos kolléga szaktudása. Ahogy lassan, de biztosan közeledtünk az úticélunkhoz, egyre inkább lenyűgözött minket az itteni természet szépsége, illetve még jobban drukkoltunk azért, hogy valami egészen hihetetlen dolog fogadja kiscsapatunkat.

A körülbelül 10 percnyi autókázást követően megpillantottuk a néhai laktanya új arcát, a mesés Forest Castle-t. Meg kell mondjuk: nem csalódtunk, sőt tátott szájjal csodáltuk a látványt. A telek udvarán óriási fenyőfák nyújtózkodtak a magasba, míg a három részből álló, felújított épületegyüttesre négy nagytestű kutya és kihelyezett kamerák vigyáztak.

Szerencsére a ház tulajdonosa, Larissa Borissenko épp a teraszon telefonált, így lehetőséget kaptunk a bemutatkozásra és egy rövid, de annál kellemesebb hangulatú teázásra.

– Rengeteg helyet meglátogattunk csakis azért, hogy megtaláljuk a számunkra legideálisabb otthont. Például voltunk Franciaországban, Németországban, de még a távoli Karib-térségen is. Aztán hat évvel ezelőtt a férjem, az anyukám és jómagam rátaláltunk a magyarországi laktanyáról szóló hirdetésre. Egyből éreztük, hogy ez lesz az igazi – kezdte boldogan Larissa.

Mint mondja: a telket sokáig egy kisebb fajta luxushotellé szerették volna átalakítani, majd kizárólag Hollandiában meghirdetve – a családjából senki nem beszéli a magyar nyelvet, így kellemetlen lenne számára magyarokat vendégül látnia – az ott élők megnyerése és idecsábítása lett volna a cél. Ez azonban jelenleg lehetetlen, hiszen a külföldi székhelyű, gyermekgondozással foglalkozó cégük fenntartása minden egyes nap a maximális erőbedobást kívánja tőlük.

– Egy vállalkozás üzemeltetése nem egyszerű feladat, tengernyi stresszel és tennivalóval jár. Egyrészt ezért is tartom a hollandiai lakásunkkal ellentétben, a magyarországi házunkat otthonomnak. Itt az ember megnyugszik és békére lel. Nem beszélve a festői tájról, a természet közelségéről, és a barátságos falusiakról. Ezen felül az egyik szenvedélyemnek, a gombázásnak is hódolhatok. Anyukám pedig a gyümölcsfákért van oda, ezért is ültettünk belőle minél többet. Egyszerűen imádjuk ezt az életet – mondta mosolyogva Larissa.

Férjéről is mesélt: mindent, amit itt láttunk – beleértve a belső bútorokat, az úszómedencét, a fitnesztermet és a szaunát – a férje kétkezi munkájának köszönhetik. Építész párját boldogsággal tölti el a barkácsolás, mindent egymagában, precízen készít el, ezért is haladnak lassan a felújítással. Mellesleg az udvaron álló öreg, 1930-as évekbeli Citroen autóját is bütykölgeti, tehát kifejezetten kedveli az időigényes, széppé varázsolható dolgokat.

– A jövőre vonatkozóan bármit elképzelhetőnek tartok: egyrészt lehetséges, hogy nem folytatjuk tovább a hotel felújítási munkálatait és kizárólag a hollandiai cégünket irányítjuk. Másrészt az sem kizárt, hogy egy-két éven belül mégis befejezzük az átalakítást, rendbe hozzuk az idevezető utat, majd megnyitjuk a Forest Castle kapuit a turisták előtt – zárta gondolatait Larissa, mielőtt körbevezetett minket káprázatos otthonában.