Egyre több magyar megy külföldre

A politikai csatározások évek óta aktuális témája a magyar fiatalok kivándorlása. Napról-napra egyre több aktív korú határoz úgy, hogy maga mögött hagyva az országot – és családját – új munkahely után néz, lehetőség szerint határainkon túl, főként Nyugat-Európában. Hiába a munkanélküliség csökkenését jelző statisztikai adatok, ha azt érzik, hogy egy átlagos magyar fizetésből nem tudják itthon megteremteni a családalapítás és a létbiztonság feltételeit. „Bölcsőd az, s majdan sírod is ” – írja Vörösmarty Mihály a Szózatban, s mindannyian szavaljuk vagy énekeljük ünnepeink alkalmával. Kétség sem fér hozzá, hogy ha itt születtünk, ez a hazánk, és lehet, hogy itt is hajtjuk le örökre fejünket, de mi történik a közötte lévő hosszú évtizedek alatt? A mai tendencia egyre inkább azt mutatja, hogy számos honfitársunk a szülőföldön kívül keresné meg a mindennapi betevőt. Dolgos éveiket az országhatárainkon túl töltik, hogy megteremtsék maguknak a kívánt egzisztenciát, hogy aztán visszatérve – vagy ott maradva – nyugodtan tölthessék további életüket, biztonságos anyagi körülmények között nevelhessék fel gyermekeiket. De valóban ez a jó megoldás?

[caption id="" align="aligncenter" width="500"] Vannak, akik családjukkal együtt intenek búcsút hazájuknak (a kép illusztráció)[/caption]

Tavaly élénkült a kivándorlás, közel 50 százalékkal többen hagyták el az országot, mint 2013-ban, 31 500 magyar állampolgár távozott legalább egy évre külföldre, majdnem hat és félszer annyi, mint 2009-ben – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal népmozgalomról szóló kiadványából. A KSH szerint az utóbbi években felgyorsult az ütem, ám ennek mérése nem könnyű. A hivatal munkatársai is rámutatnak, hogy a hazai nyilvántartási rendszerek alapján összeállított adatok a bejelentések esetleges elmulasztása miatt meglehetősen alulbecsültek. Ezt igazolják, hogy a fogadó országok vándorlási statisztikáiból nyert számok jóval meghaladják a hazai nyilvántartások adatait. A magyarországi kivándorlás utóbbi években tapasztalható növekedését ezek is alátámasztják. Továbbra is az ifjak számára vonzóak a nyugat kínálta lehetőségek: a migráns magyarok 44 százaléka 30 év alatti, 77 százaléka pedig még nem érte el a 40 éves kort. A kivándorlók 54 százaléka férfi, akiknek közel kétharmada nőtlen. Ha egy fiatal itthon, önállóan szeretne boldogulni, sokszor még tíz év is kevés, hogy összegyűjtse az ingatlanvásárláshoz és családalapításhoz elegendő összeget. A kíváncsiság mellett ez lehet az egyik fő oka, hogy külföldre költöznek hosszabb-rövidebb időre. A döntés családok szétszakadásával, párkapcsolati nehézségekkel, honvággyal és egyedülléttel járhat, nem beszélve az új környezetről és az esetleges nyelvi nehézségekről. A megkérdezett Nógrád megyeiek elképzelései és érzelmei vegyesnek mondhatók. Vannak, akik családjukkal, párjukkal együtt indulnak útnak, mások azért, mert – mint mondják – nincs mit veszíteniük. Akad azonban olyan is, aki éppen azért tért vissza, mert a szerelem csábította.

[caption id="" align="aligncenter" width="510"] Nyugaton sokkal jobban megfizetik a szakmunkát (a kép illusztráció)[/caption]

Egy 35 éves asztalos az édesapjával ment Németországba jobb megélhetés reményében, később követte felesége is. Ma már a nemrég született gyermekük is velük él, a jövőjüket is külhonban képzelik el. Több megyei cégnél dolgozott a bútoriparban az a 29 éves szakmunkás, aki Londont választotta, mert szerette volna megteremteni az önálló lét feltételeit. Három éve él az Egyesült Királyságban, építőipari dolgozó, de honvágya van, és nem érzi magát a többiekkel egyenrangú munkavállalónak. Itthon hegesztőként tevékenykedett egy jól működő vállalatnál az a 28 esztendős férfi, aki a jövedelemnövelés céljából saját szakmájában helyezkedett el egy németországi gyárban. A munkáltatója téríti a szállását, ötszörösét keresi mint azelőtt, mégis hamarosan hazatérne. Néhány hónapja határozott úgy egy 30 éves egyedülálló nő, hogy változtat eddigi életén, és Ausztriában próbál szerencsét. A diplomájához nem méltó munkát végez, de úgy gondolta megéri próbát tenni. Az állás már várta őt, magyarokkal él közös szálláson, állítása szerint három évet tervez külföldön tölteni. Szeretne végre a „saját lábára állni”. Nem számít, hogy mennyi ideje élsz kint, és teljesíthetsz nagyon jól, akkor is csak „ausländer” maradsz. Teljesen más a mentalitás, mint nálunk, elfogadnak, de be sosem fognak – mondta az a férfi, aki két és fél évig dolgozott Ausztriában. Akkor úgy döntött, nem szeretne tovább a családjától és szerelmétől távol lenni, hazaköltözött és a megyeszékhelyen kezdenek együtt, új életet.

[caption id="" align="aligncenter" width="360"] Legtöbben nem bírják sokáig a távollétet, előtérbe kerül a honvágy és a család hiánya (a kép illusztráció)[/caption]

A délkelet-európai országok migrációját vizsgáló SEEMIG-projekt adatai alapján, 2013 elején 350 ezerre tették a kutatók azoknak a magyaroknak a számát, akik 1989 után, a rendszerváltást követően hagyták el az országot, és legalább egy-másfél évet külföldön éltek. A KSH-val végzett felmérésük szerint 2014-ben a kivándorló magyarok 84 százaléka dolgozott a célországban, 3 százalék tanult, a maradék egyéb tevékenységeket folytatott (4 százalék háztartásbeli). Az Eurostat adatbázisa, valamint az abban nem szereplő, de kiemelten fontos célországok (Németország, Ausztria és az Egyesült Királyság) statisztikái alapján pedig mintegy 277 ezer főre becsülték azoknak a magyaroknak a számát, akik európai országokban bejelentetten tartózkodtak 2013-ban, ehhez képest nőtt 2014-ben – az egészségbiztosítási és egyéb nyilvántartások alapján 31 500-ra a migránsok száma. A legfrissebb statisztikák alapján készült elemzésekből az a következtetés vonható le, hogy a migráció növekedésének trendje Magyarországon 2006 után kezdett felgyorsulni, s azóta megállíthatatlanul emelkedik – derül ki a Tárki Háztartás Monitor 2014 kiadványából. A társadalmi összetételt tekintve az látható, hogy az aktív korúak körében a kivándorlók háromnegyede férfi és csak 25 százaléka nő, és vagy vállalkozóként, vagy szakmunkásként dolgoznak. A legvonzóbb célpont még mindig Németország, az Egyesült Királyság, illetve Ausztria. Az osztrákokhoz távozók aránya elmarad az egyéb adatok alapján becsült értékektől, amire a kutatóknak nincs magyarázatuk. „Pillanatnyilag nincs gazdasági racionalitása annak, hogy belátható időn belül megálljon, vagy akár csak lassuljon a magyarországi munkaerő-migráció” – nyilatkozta Hárs Ágnes a Kopint–Tárki vezető kutatója. „Sem a magyar gazdaság, sem a szociális ellátórendszer, sem a közhangulat nem elegendően vonzó, amit felerősít az oktatáspolitika is, így még a felsőoktatási képzés előtt állók kivándorlása is felgyorsulhatott” – mondta. A külföldön tanulók csoportjára szintén a német-osztrák-brit dominancia a jellemző, ami – figyelembe véve az előbbi két ország, különösen Ausztria közelségét és az egyetem ingyenességét, illetve a fiatalok magasabb fokú angol nyelvtudását – nem meglepő. Akár az új iránti vágy, akár a könnyebb boldogulás hajtja az embert, amikor komoly célokkal átlépi az országhatárt, mindenkinek ismernie kell a saját korlátait. Meglehet, a bérek sokkal kedvezőbbek, mint Magyarországon, de a beilleszkedés és a szeretteinktől való elszakadás sokaknak nehéz pillanatokat kölcsönöz. A döntést tehát érdemes jól átgondolni.