Egy művész „hazatért”

Az idézőjel a címben arra utal, hogy ez a hazatérés nem végleges, „csak” egy nevezetes alkalomra szól, meg arra is, hogy nem szülőfalujába, a manapság Karancslapujtőnek ismert egykori Bocsárlapujtőre, hanem a közeli Salgótarjánba érkezett a grafikusművész, bár a megyeszékelyen is otthon érezheti magát, tekintve, hogy az 1951-es születésű Lipták György itt, a Madách Imre Gimnázium diákjaként érettségizett 1970-ben.

Salgótarján. Azt követően Budapesten, az Athenaeum Nyomdában betűszedői képesítést szerzett, majd a Magyar Iparművészeti Főiskola typo-grafika könyvillusztráció szakán diplomázott 1980-ban. 1992-től állít ki, főként Budapesten, de volt egyéni tárlata Szegeden, Dániában, Észtországban, Finnországban, Karancslapujtőn a körzeti általános iskolában 2001-ben és 2010-ben is. Salgótarjánban legutóbb a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban 2002-ben voltak láthatók művei.

[caption id="" align="aligncenter" width="1024"] Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere is köszöntötte Lipták György (balra) grafikusművészt. A megnyitóbeszédet Shah Gabriella művészettörténész, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója mondta. - Fotó: P. Tóth László[/caption]

Jelenlegi, a Dornyay Béla Múzeumban március 4-én megnyílt bemutatója olyan gazdag, olyan átfogó, hogy akár életmű-kiállításnak is betudható. Ennek megfelelően a megnyitóünnepségen nagyon sokan – falujából és helyből is – tisztelték meg érdeklődésükkel Lipták Györgyöt. Mások mellett megjelent Tóthné dr. Kerekes Andrea, Salgótarján Megyei Jogú Város jegyzője, Baksa Sándor, Karancslapujtő polgármestere és ott voltak lakóhelyének, a fővárosi XVII. kerületi Rákosligetnek, Rákoskertnek a képviselői is.

A megnyitó programja „A tengerinádpálcás diák” című, a Lipták György által illusztrált „Fótonfót király” című könyv egyik népmeséjével kezdődött, amelyet  Kántor Zoltán, a Zenthe Ferenc Színház színművésze adott elő szinte dramatizált stílusban. Köszöntőt Fekete Zsolt, Salgótarján polgármestere mondott. Örömét fejezte ki, hogy „szűkebb hazánkhoz kötődő jeles művészek nagyszerű sikereket, eredményeket érnek el pályafutásuk során. Személyes példájuk, közös megbecsülésünkre méltó teljesítményük fontos ösztönzést jelent számunkra is Lipták Györgyöt tanulmányai, majd munkája messze vitték szülőföldjétől, kötődése a palóc vidékhez olyan erő maradt, amely nem ismert időt és távolságot.”

A polgármester idézte Kass Jánost, a neves elődöt, pályatársat, a mestert, aki szerint a figyelemre méltó életutat magának tudó Lipták György „berepülő pilóta, ismeretlen technikát ad, ismeretlen légtérben mozog.”  Fekete Zsolt köszönetét fejezte a művésznek, hogy alkotásai révén Salgótarján egy újabb nívós tárlatnak adhat otthont és megköszönte a Dornyay Béla Múzeum munkatársainak is a kiállítás létrehozásában vállalt szerepüket. Befejezésül a városvezető elmondta, hogy előző napi ittjártakor csak az előtérig jutott el, mert már az ottani látnivalók teljes mértékben igénybe vették a tájékozódásra szánt idejét.

A kiállítást Shah Gabriella művészettörténész, a Dornyay Béla Múzeum igazgatója nyitotta meg. Mondandóját ugyancsak nem véletlenül vezette be a népmesékből ismert fordulattal, amennyiben a lapujtői iskola tanulójaként országos rajzversenyen díjat nyert Lipták György apjától kapott tarisznyát, hogy elinduljon a nagyvárosba szerencsét próbálni. Shah Gabriella elmondta, hogy kedvenc gyermekkori olvasmánya volt a „Fótonfót király”, amelynek egy másik kiadását az a Csohány Kálmán illusztrálta, akinek művészetével tizennégy éven át foglalkozott.

[caption id="" align="aligncenter" width="1024"] Sok érdeklődő jelent meg a karancslapujtői származású alkotó megyeszékhelyi kiállításán. - Fotó: P. Tóth László[/caption]

A művészettörténész utalt azokra a könyvekre, amelyek Lipták György nevéhez fűződnek. Rajzai azonban „nem szorosan csak az irodalmi művet jelzik, hanem annak hangulatát, az abból kapott élményt, s amelyek a szövegkörnyezet nélkül is megállják a helyüket.” A lapujtői gyermekkor emlékei, a nagyszülők által elmesélt történetek elevenednek meg művein, amelyek mindegyike egy-egy sajátos előadásmódú tanítást is kifejez: „humorral, tréfával, szeretettel és bölcsességgel, jókedvvel, de olykor búskomorsággal, melankóliával. Aki Lipták György illusztrációs munkáit nem ismeri, aligha értheti meg egyéb műalkotásait.”

Ez a kiállítás összességében Shah Gabriella szerint azt a tanulságot hordozza, amelyet Nyikolaj Dubov „Miért rosszak az emberek?” című, ugyancsak általa illusztrált regény főhőse, a sanyarú sorsú, a nagykorúságra vágyó Szása fogalmaz meg a Csillagjós által jövendölt lehetőségről, a jó emberek megtalálásról, arról, hogy hol az igazság

A beszédeket követően a nagyszámú közönség élvezettel kezdte tanulmányozni Lipták György különböző műfajú fantáziadús alkotásait, köztük a nagy műgonddal, cizellált vonalakkal, alapos szakmai felkészültséggel, tudással készült, a falakon látható a „Vívódás”-t (színezett alapú ceruza), az „Akt”-ot (szén- pasztell), a „Fasor”-t (szitanyomat), a „Generációk”-at (tus), a „Törékeny világ”-ot (üvegfestmény), a még kiadatlan „Palóc meseillusztációk”-at (színes tinta, ecolin), Gárdonyi Géza „Szüleim gyémántja voltam” című írásának illusztrációs sorozatát (szintén színes tinta, ecolin) vagy a tárlókban megnézhető folyóiratokat, az „Alföld”-et, a „Lyukasórá”-t, az „Új Írás”-t, a „Tiszatáj”-t és nem utolsósorban a „Palócföld” 2002/2-es számát, vagy a padlózatra fektetett „Ecsetek és recenziók”-at (vegyes technika).

Értelemszerűen sokan voltak kíváncsiak a Fekete Zsolt által említett előtéri látnivalókra is. Teljes joggal, mert ott vannak kiállítva Lipták György Mikszáth-illusztrációi, Fekete István „Tíz szál gyertya” című könyvéhez készült rajzai és mindenekelőtt a tárlat kuriózumát jelentő „Unokáimmal közös (!) rajzok” című sorozat képei.

Lipták György kiállítása a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban április 30-ig lesz nyitva.

Csongrády Béla