Emberéleteket veszélyeztetnek a gyűjtők

Szmolicza Gáborral, a Hollókő Vadásztársaság titkárával beszélgettünk a témáról.

– A gím- és dámszarvasok agancsváltása február elején kezdődik és április végéig tart – mondta el lapunk kérdésére. – A hullajtott agancs a vadászatra jogosult tulajdona, és csak annak írásos engedélyével gyűjt­hető. Jogosult lehet vadásztársaság, de erdőgazdaság is, ami az adott területen vadgazdálkodással foglalkozik.

Az agancs eltulajdonítása lopásnak minősül, ami értéktől függően pénzbírsággal sújtható, ezt a büntető törvénykönyv szabályozza.

Értékmérő hullott agancsok

Az agancs elhullajtása természetes folyamat, aminek során a csontfaló sejtek fokozatosan elválasztják az agancsot az agancstőről úgy, hogy utóbbi épségben marad. Ha az agancs valamilyen durva erőhatás folytán letörik, akkor sérül az agancstő, ami egyrészt fájdalmas az állatnak, másrészt problémát jelenthet a következő évi agancsnövekedésben – mondta el lapunk kérdésére Szmolicza Gábor. Hozzátette: a vadászatra jogosultaknak a hullajtott agancs már csak azért is fontos, mert értékmérője a terület gímszarvas­­­állományának.

A vadásztársaságoknál már tradíció, hogy a májusi szezonkezdet előtt számba veszik a birtokukba jutott agancsokat, a tagság együtt tudja megtekinteni őket. Ezek alapján következtetnek a területen élő gímszarvasok korosztályi viszonyaira. Ez alapján tervezik meg a következő időszakra a hasznosítás mértékét is.

Emellett az illegális agancsgyűjtőknek számolniuk kell azzal is, hogy a vadászati hatóság vadvédelmi bírságot is kiszabhat. A vadászkamara és a rendőrség közötti együttműködésnek köszönhetően ebben az időszakban az ilyen jellegű ellenőrzésekre nagyobb erőket tudnak összpontosítani. Már tavaly is volt példa arra, hogy a társaságunk területén a hivatásos vadászok és a rendőrség közösen ellenőriztek, de biztos, hogy az idén is lesznek ha­sonló megfigyelések – mondta a szakember. Azt is hozzátette, hogy a vadásztársaságok nem szívesen adnak engedélyeket, aminek első­sorban az illegális agancsgyűjtés által keletkező nagymértékű, sokszor szándékos vadűzés, az élő­helyek zavarása az oka.

– Azt tudni kell, hogy a vad – a többi faj mellett a gímszarvas is – a téli táplálékhiány miatt legyengül, kondíciója romlik, ilyenkor már lehetőség szerint nem mozog sokat, próbál minél kevesebb helyváltoztatással élni és a le­hető legtöbb táplálékot magához venni.

A zavarás azért nagyon problémás, mert a gím­szarvasok napközben a beálló­helyeiken pihennének, de ha emberek járják az erdőt, akkor állandó menekülésre kényszerülnek, ami a tél után a gyengébb állóképességű állatokat komolyan megviseli.

Mivel ebben az időszakban az agancsgyűjtés miatt szinte minden egyes erdőrészben folyamatos az emberi jelenlét, előfordulhat, hogy hatalmas területeket kell bejárniuk, mire újra nyugodt részre találnak.

Az interneten is látható hatalmas szarvasrudlik vonulását megörökítő videók is többnyire ilyen esetekben készülnek. A megriasztott állatok elővigyázatlanul a közutak felé is vehetik az irányt, esetenként súlyos baleseteket is okozva.

A vad-gépjármű ütközések nagy része ebben az időszakban következik be – részletezte Szmolicza Gábor.

A legnagyobb gondot azok az illegális gyűjtők okozzák, akik különböző, az állatok számára káros és fájdalmas technikákat használnak a trófe­ák megszerzése érdekében, aki ilyet tesz, az állatkínzást követ el, ami maradandó károsodás esetében szabadságvesztéssel is sújtható.

Előfordul, hogy kutyákkal hajtják az állatokat, vagy drótokat feszítenek ki a váltókon, ami leveri a bikák fejéről az agancsot. Ez a módszer súlyos, esetenként el is fertőződő agancstő­sérüléssel is járhat.

– Szerencsére mifelénk az ilyen jellegű agancsgyűjtés nem jellemző – tette hozzá.

Tél végén megindulnak az agancsgyűjtők az erdőre a gímbikák fejdíszeiért. Ez a tevékenység engedélyhez kötött Fotó: Hüvösi Csaba