„Dicsérjétek az urat!”

Ezt a művet  azért is választotta koncertje  címadójának a salgótarjáni Cantabile Kamarakórus,  mert műsorát  az elmúlt  vasárnap  a  szentmise után a szentkúti Nagyboldogasszony bazilikában is bemutatta. Ezt megelőzően azonban május 19-én, pénteken este a megyeszékhelyi Dornyay Béla Múzeum közönsége  élvezhette Kodály Zoltán „150.  genfi zsoltár”-át  más  – zömmel egyházzenei – alkotásokkal egyetemben.

Salgótarján. Mint Kele Szabó Ágnes kórustag – műsorközlőként – elmondta: a zenei élményt képzőművészettel is igyekeztek összekötni.  Ezt  úgy sikerült elérni, hogy az egyetemes művészettörténet  sok évszázados  múltú ágának örökségét, a freskófestészetet  továbbéltető,  külföldi egyetemeken tanult  Lencsés Zsolt  nógrádi  alkotó műveit láttatták  kivetített  felvételeken.  Így például  a Johann Sebastian Bach, a lipcsei Tamás templom kántora tiszteletére előadott  szám – ifj. Somorjai József „Hommage a Bach” – közben – többek között – Szent Péter és Szent Pál ábrázolása jelent meg a balassagyarmati Szentháromság templomból.

A koncert szólistája (alt) a salgótarjáni gyökerekkel rendelkező Budavári Anna – aki itt járt általános és középiskolába s jelenleg a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának magánének szakos hallgatója – ugyancsak J. S. Bachra emlékezett: ihletetten adta elő „Kreuz und Kronen” című recitativoját és áriáját a XII. kantátából. Zongorán közreműködött Szabó Istvánné.

A fotókból és a kommentárokból kiderült, hogy Lencsés Zsoltot Olaszországban először egy bizonyos Magnani gróf  karolta fel,  majd Alessandro Medici megbízására készíthette calabriai falfestményeit s a híres Medici család segítsége nyitott kaput számára a vatikáni Szentszékhez is. Ezzel magyarázható, hogy miközben tizenhét európai és számos római templomban hagyta már ott keze nyomát, díszíthette a Santa Lucia rendházat, s megörökíthette Cirill és Metód alakját néhai II. János Pál pápa édesanyjának szülőházán is. Külföldi támogatással  indította be Lencsés Zsolt a börtönfreskó-festészetet, amelynek nyomai  a balassagyarmati és a márianosztrai intézet falain fedezhetők fel.  Fenti témájú képek  adták a hátterét a Cantabile Kodály Zoltán féle „Ave Maria”-változatának, az „Árva vagyok” című gyergyóújfalui népdalfeldolgozásnak és a 135 éve született és egy fél évszázada  elhunyt  magyar zeneszerző „150. genfi zsoltár”-nak.

A szlovákiai Háromszlécs (Liptov Sliace) templom freskói vetítése alatt adta elő a Kajzinger Katalin (hegedű), Tajti Veronika (hegedű), Fodor Sándor (mélyhegedű) és Péceli Péter (gordonka) alkotta Divertimento Vonósnégyes G. Tartini  18. századi olasz szerző „Cantabile” című művét.

Ezt követően valamennyi szereplő közreműködésével került sor a koncert  csúcspontjára G. B. Pergolesi 18. században élt olasz zeneszerző „Stabat Mater” című himnuszának részleteire, amelyek Szűz Mária keresztfa melletti bánatáról szólnak: „Áll a fájdalomnak anyja, / Kín az arcát könnybe vonja. / Úgy siratja szent Fiát.” A Cantabile Kamrakórust Csetnekiné Valet Zsuzsa és Kovács Nelli (szoprán), Póczos Zsóka, Molnár Ágnes és Baárné Dicse Zsuzsa (mezzo) valamint  Kele Szabó Ágnes és a művészeti vezető, Radnai Zsuzsanna (alt)  alkotta.  A „Stabat Mater” elhangzása közben Lencsés Zsolt legújabb munkái, az őrhalmi templomban készülő freskói tűntek fel

Csongrády Béla