„Bugyit” a kézbe!

 Vigyázat, címünk csalóka! S bármilyen meglepő: cikkünk nem erotikus töltetű, s még csak nem is csodaszép alsóneműkről, hanem különleges kinézetű kozmetikai táskákról szól. A balassagyarmati születésű Vadkerti Hanna ugyanis hazánkban egyedülálló módon tervez és készít bugyi formájú neszesszereket. A fiatal lány kreativitásának köszönhetően évről-évre egyre feljebb lépked a divatszakma lépcsőfokain, s ma már saját márkájával színesíti a tervezői hivatás fantáziadús világát. A napokban Hannával beszélgettünk pályafutásának kezdetéről, sikereiről, brandjéről, valamint álmairól. Na, meg persze a „bugyikról”, s azok megszületésének titkáról

– Igazán merész ötletnek mondható, hogy neszesszereidet bugyiformába álmodod bele. Hogyan jött az ihlet, hogy efféle, egyedi kivitelezésű női tárgyakat alkoss?

–Pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem a bugyi alakú kozmetikai táska megszületésének ötlete. Közeledett a karácsony, s én kitaláltam, hogy saját készítésű ajándékokkal fogom meglepni a szeretteimet. Számtalan dolgot varrtam már előtte, de szerettem volna valami egyedit megálmodni. Először persze próbálkoztam klasszikus formájú neszesszerek tervezésével is, ám – őszintén szólva – a piperetáskákra jellemző, szokványos kinézetet nem tartottam elég izgalmasnak. Ezután kezdtem el játszani a formavilág adta számtalan lehetőséggel, s addig „csűrtem-csavartam”, míg végül a fejemben megszületett a bugyiforma ötlete. Az elkészült kis „szütyő” végül a családomnak is nagyon tetszett, s ezt követően a bátyám elkezdett noszogatni, hogy érdemes lenne az alkotói tevékenységgel komolyabban foglalkoznom. A kezdő lökést tehát a testvérem adta, ám akkoriban egy multicégnél dolgoztam, s egy saját márka megvalósításának képe még igencsak távolinak tűnt. A bogár azonban már ott ült a fülemben, s folyton azt ciripelte: „merj továbblépni, merj nagyot álmodni !”

– Az a „bogár” 2015-ben célba talált, ugyanis akkor hoztad létre a „Hana”-márkát.

– Így van! A fő profilom a táskák, neszesszerek és kiegészítők lettek, azonban el tudnám képzelni, hogy másfajta termékeket is piacra dobjak a jövőben, a kínálat bővülése érdekében. Ezen felül más tervezőkkel is szívesen működnék együtt, hogy valami újat alkothassunk a divat világában!

– Hogy érzed, mennyire nehéz érvényesülni ebben, a divat uralta világban?

– Szerintem maga az érvényesülés sok tényezőtől függhet. Az egyén kitartása, rátermettsége elengedhetetlen ezen a pályán. S mindezek mellett rengeteget kell dolgozni, hogy az ember jó kapcsolatokat építsen ki, valamint, hogy a márka egyediségét, s védjegyét világszerte felismerjék. A tervezői hivatás sikere tehát mindezek tökéletes összhangjában gyökerezik.

– Minek köszönhető, hogy a divat- és stílustervezést választottad szakmádnak?

– Egy magániskolában kezdtem el tanulni a szakma alapjait, s már a beiratkozás pillanatában tudtam: tutira ezzel szeretnék foglalkozni! Imádok tervezni és alkotni, valamint különös boldogsággal tölti el a lelkemet, amikor a többi ember tetszését is elnyeri egy-egy kreációm. A munkám egyetlen percét sem élem meg teherként, mert a hivatásom egyben a szenvedélyem is, s amikor tervezek, megszűnik körülettem a világ

– Mindig is érdekelt a divat?

– Abszolút! Állandóan a divatmagazinokat bújtam! Sőt, egy-egy séta alkalmával sokszor szemügyre veszem a velem szemben közlekedők ruházatát, majd elméletben újratervezem a szettjüket. Az elején nehéz volt, mert akkor még azt sem tudtam pontosan, hogy mit és milyen anyagokkal szeretnék megformálni. Miután azonban a „bugyi-ötlet” megszületett, egyre inkább éreztem, hogy a táskák, neszesszerek és kiegészítők irányába szeretnék orientálódni.

– Mit gondolsz a magyar divatszakmáról?

– Sok tehetséges tervezőnk van, akik szuperebbnél szuperebb ruha-kiegészítő kollekciókkal rukkolnak elő évről-évre. Sajnos hazánkban a szakma egyes szegmensei már nem tartogatnak annyi érvényesülési lehetőséget, hiába a tudás, hiába a szakértelem. Szerintem fontos, hogy minden lehetőséget kihasználjunk idehaza, de külföld felé is bátran nyitni kell, ha alkalom adódik rá.

– Milyen visszajelzéseket kapsz a termékeidről?

– A visszajelzések szerencsére nagyrészt pozitívak. A piperetáskák formája miatt ugyan először sokan megmosolyogják a kelléket: viccesnek és jópofának tartják. A vásárlók többsége ajándékba – leánybúcsúra vagy születésnapra – szánja a neszesszereket, s nem egyszer küldtek már fotót arról, hogy az ünnepelt mennyire örült a “bugyinak”.

– Mire vagy a legbüszkébb?

– Arra, hogy bele mertem vágni egy olyan útba, amelynek igazából sem az elejét, sem a végét nem láttam tisztán. A sötétben tapogatóztam, s a lehetőségekhez mérten megpróbáltam kihozni mindenből a legjobbat. Büszke vagyok rá, hogy bizonyítottam magamnak: nincs lehetetlen!

– Az a hír járja, hogy Katalin hercegné gardróbját is ékesíti egy „bugyid”.

– Bizony! Egyik ismerősöm ötlete volt, hogy írjunk levelet Katalin hercegnének, s küldjünk mellé ajándékba egy „Hana-neszesszert” is. Gondoltam, miért ne? Magam sem hittem a szememnek, amikor három hét múlva a Buckingham-palotából kaptam egy válaszüzenetet. Kimondhatatlanul boldog voltam, ugyanis külön kiemelték, hogy mennyire dekoratív a táska. A pozitív visszajelzések adnak napról-napra újabb löketet ahhoz, hogy tudjam, amit csinálok az jó, s érdemes folytatnom.

– Miből, s hogyan készülnek a neszesszerek?

– A neszesszerek, valamint a táskák alapanyaga műbőr, amelyekre különböző anyagokat – csipke, szalag, tüll – aplikálok. A termékeket lépésről-lépésre, puszta kézzel, egy varrógép társaságában saját magam keltem életre. A bugyiknál leginkább a színek, valamint a minták dominálnak. A neszesszereknél, a kiegészítőknél és a táskáknál is a harmóniára, illetve az összhangra fókuszálok, azonban utóbbi kettő esetében sokkal letisztultabb a végeredmény, mint a piperetáskáknál. A bugyiknál az extravagáns is nyerő!

– Kiknek ajánlod a „bugyikat”?

– Nehéz behatárolni, igazából ez nem korosztály függő. Bárki hordhatja, aki jókedvű, aki érti a viccet, aki szeret újítani, s aki mer vagány lenni.

– Mik a terveid?

– Nem titok, hogy a terveim között szerepel terjeszkedni a „Hana” márkával. S nemcsak hazánkban szeretném ismertté tenni a kollekciót, hanem külföld – Anglia, Amerika – felé is boldogan nyitnék. Ez azonban sok utánajárást, s szervezést igényel még. Ám, mint azt már mondtam: semmi sem lehetetlen!

Palchuber Kinga