Apák napja vasrúddal, taligával

Jókora záporeső kellős közepén érkeztünk meg a falu központjába, a közösségi ház melletti kis terecskére. A terebélyes sátortető alatt az „Örökségeink útján” címet viselő kerékpártúra fáradt vándorai pihentek meg éppen, és fogyasztották a hűsítő italokat.

– Amikor a szokásos szeptember eleji falunap mellé még egy közösségi ünnepi alkalmat tervezgettünk, arra gondoltunk, itt van május közepén Ivó napja, amikor a nem hivatalos apák napját is megtartják több helyen, miért ne rendezzünk mi is egy kis mulatságot? – mondta portálunk kérdésére Molnár Zoltán, Horpács polgármestere.

– Így találtuk ki, hogy a főzőverseny mellé egy kis házi erőpróbát is szervezünk, küzdelmet a Horpácsi Amazon és a Horpácsi Herkules megtisztelő címéért. Az ötletből szerencsére mára hagyomány lett, ami a környéken is népszerűvé vált.

Megtudtuk azt is a polgármestertől, hogy a már kora délelőtt megkezdett főzőversenyen az előzetesen bejelentkező csapatoknak pörköltet kellett készíteniük. A házigazdák a tűzrakó hely biztosításán kívül két-két kilogramm sertéshúst is adtak az alkalmi szakácsoknak.

Az ízesítések módját nem szabták meg, így a legkülönbözőbb, fűszerező hozzávalók­kal rotyogtak a bográcsokban és az üstökben a finomságok. Az elkészült fogásokat aztán egy hozzáértő szakmai zsűri vizsgálta meg kellő alapossággal, majd hirdette ki a végeredményt.

Az apák napi rendezvény délutánján következett a második felvonás. A szervezők arra gondoltak, ha már egyszer a kerékpártúra végcélja is Horpács, biztos akad a bringások között is jó pár jelentkező, hogy megméresse magát az erőember-viadalon. Ám a Herkules-próbán az előző években már jelentős rutint szerzett helyi „izom­pacsirtán”, Pajor Zsolton kívül csak két fiatalember emelte fel a kezét, hogy beszállna a versenybe.

Első feladat: a rajt vezényszó után két, egyenként félmázsás vasrudat kell megragadni, és loholni vele a fordító­pontig, onnan vissza a startvonalra. A két fiatalabb viador nehezen indult meg, bezzeg Pajor úr villámsebesen vágtatta le a távot!

Második feladat: a kézi súlyzó kifeszítése oldalsó középtartásba, a könyék meghajlítása nélkül. Elsőre talán nem is tűnik olyan nehéznek, a srác az első percben még mosolygott, nevetgélt, aztán a következő pillanatban az arcizmok egyre torzultabbá váltak, és nem bírta tovább a súlyok kitartását. Harmadik feladat: farönk elhajítása. A mozdulatok egyaránt emlékeztettek a klasszikus súlylökő és diszkoszvető technikákra... Az egyik súly tíz méternél is messzebbre repült!

Negyedik, egyben záró feladat: terepjáró elhúzása kötéllel. A sofőrt a nézők biztatták, toljon ki a fickóval, taposson rá a fékre, de azért nem illett ilyen gonoszsággal előrukkolni egy nemes versengésen. Pajor Zsolt sprinter startpózba vágta magát, nekiveselkedett, az autó kerekei megmozdultak, majd egyre jobban gurultak a cél felé...

A hölgyekre nem vártak ilyen megterhelő feladatok. A kézi súlyzó kifeszítése nem okozhatott gondot, miképpen annak eldobása sem. A két asszony ugyebár nem húzhatott kocsit, bezzeg talicskát tolhatott! Egy kisfiú, egyikük gyermeke lett a nehezék. Miközben az anya nagy „rössel” nekiindult, a csemete izgett-mozgott a talicskában, amiért a mama rá is förmedt: „ne rázkódjál kölyök, mert nem lesz több nokedli!”.

Gyors számolgatás után Molnár Zoltán eredményt is hirdetett. A férfiak mezőnyében nagy fölénnyel Pajor Zsolt nyert, megelőzve Jávor­ka Martint és Knyaskó Richár­dot, a hölgyeknél pedig Radics Éva győzött, Pribeli Henrietta előtt.

Kiemelt fotónkon: Vannak helyzetek, amikor egy igazi apa minden követ megmozgat. Horpácson, az Apák napján még ez is kevésnek bizonyult... A farönk vetése csak egyike volt a számos feladatnak, amely arra hivatott fényt deríteni, ki a legény a gáton. Fotó: Hűvösi Csaba, NMH