Állattartás és hagyományápolás a derűs vidéki élet záloga

Főleg, ha nem egyszerű házi kedvencekről, kedves kis ölebekről beszélünk, hanem több mázsás szarvasmarhákról. A magyar vidék hagyományairól, az őseink által ránk hagyott értékekről, a különleges életformáról és a mezőgazdaságban egyre nagyobb szerepet játszó női gazdálkodók életéről Dudás Enikővel, a Szécsényfelfaluban élő és tevékenykedő szarvasmarha-tenyésztővel beszélgettünk.

– Szécsényfelfaluban nevelkedtem, nagyszüleim, dédszüleim is itt éltek. Apai dédnagyapám az akkori gróf intézője volt, talán innen a gazdálkodás iránti mérhetetlen érdeklődés és szeretet a részemről, a génjeimben, a véremben van – vallja a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban érettségizett és a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári állattenyésztési karán végzett állattenyésztő agrármérnök.

– Ezalatt egy ösztöndíj program keretében volt szerencsém az Amerikai Egyesült Államokban megismerkedni az ottani mezőgazdasággal, egy évet töltöttem Észak-Dakota és Florida államokban. Még egyetemista voltam, amikor 1999-ben állásajánlatot kaptam Írországban, egy szarvasmarha genetikával foglalkozó cégnél. Miután lediplomáztam ugyanebben az évben, kiutaztam és három évig dolgoztam Dublinban.

Az ezekben az országokban megszerzett tapasztalatokat és tudást itthon akartam kamatoztatni, lehetőleg a saját gazdaságomban. 2005-től egy kanadai tulajdonban lévő magyar cégnél dolgoztam a párommal, aki ma már a férjem. Ez a cég hozta Magyarországra a Red Angus húsmarhát. Később közgazdász diplomát is szereztem a Pécsi Tudományegyetemen, akkor már munka mellett. Szóval mondhatom, hogy igen, készültem erre az életformára – közölte Dudás Enikő.

– Férjemmel 2008-ban költöztünk vissza szülőfalumba, Szécsényfelfaluba, ahol édesanyám a mai napig él. Ekkor kezdtünk el területeket vásárolni és 2009 nyarán az első marhák is megérkeztek. Ma hatvankét tehenünk van. Kizárólag húsmarhatartással foglalkozunk, azon belül is a kistestű, szarvatlan, könnyen kezelhető, korán tenyésztésbe vehető és könnyen ellő Red Angus fajtával. Az általunk alkalmazott technológia kulcsa a szarvasmarhák legelőn tartása a lehető leghosszabb ideig, ezzel minimálisra csökkentve a téli takarmányozás idejét és költségét. Szakaszos legeltetést folytatunk.

A parcellákat villanypásztorral vesszük körbe, kialakításuknál különösen ügyelve a túllegeltetés elkerülésére és a legelők természetes állapotának megőrzésére.

Választási borjakat értékesítünk, azaz hét-nyolc hónapos korban felvásárló viszi el elsősorban a bikaborjakat, most még szinte minden üszőt megtartunk saját állományunk fejlesztésére.

Megosztoznak a gazdasággal kapcsolatos teendőkben

– Szeretném azt hinni, hogy ha valamit jól csinál valaki, teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi az illető. A környékbeli gazdákkal jó a kapcsolatunk, elismerik a tudást, az igyekezetet, a munkát, amit ennek a gazdaságnak a felépítésébe fektettünk a férjemmel. Anthony Kanadában született és nevelkedett farmer családban, mindenki gazdálkodik a családban ma is. Magyarországra 1998-ban érkezett a már említett kanadai céggel, mint szakmai vezető. A gazdasággal kapcsolatos teendőkön megosztozunk és édesanyám sokat segít a ház körüli teendőkben. Sok barátunk van, akik rajongásig szeretik a környékünket és az állatainkat, sokszor segítenek ki minket, ha éppen látogatóba vagy nagy ritkán nyaralni megyünk valamerre. Jó szervezőkészséggel vagyok megáldva, nem okoz gondot összeegyeztetni a baráti, rokoni kapcsolatok ápolását a gazdaság körüli teendőkkel. Ha valamire időt akarunk szánni, úgy intézzük, hogy arra legyen idő – szögezte le a szécsényfelfalui szarvasmarha-tenyésztő.

Mint megtudtuk, Enikő aktív szerepet vállal a település társadalmi életében is. Édesanyja a Felfalui Vadrózsa Nyugdíjas Klub asszonykórusának tagja, Enikő pedig az egyesület elnöke, pályázatok írásában és fellépések szervezésében is segít.

– Egy pályázat keretében például felkutattuk a Szécsényfelfaluban egykor honos népviseletet és sikerült is azt rekonstruálni, ma már ebben a népviseletben és főkötőben lépnek fel az asszonykórus tagjai és nekem is van ilyen ruhám – mondta.

Felelősséggel tartozunk a hagyományok ápolásáért

– Az, hogy társadalmilag ki, milyen aktív és egy közösség életében milyen szerepet vállal, az személyiség és nem nemi hovatartozás kérdése. Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek ismerjék örökségüket, hogy tudják honnan indultak. Tisztelnünk kell az őseink által ránk hagyott társadalmi, kulturális hagyományokat és felelősséggel tartozunk azért, hogy ezt a jövő nemzedékének átadjuk. A magyar vidék kulturális és környezeti öröksége páratlan, a mi felelősségünk ezek megismerése, megóvása, megismertetése és továbbadása. Végtelenül büszke vagyok a palóc hagyományokra, szerencsésnek tartom magam, hogy ide születtem – szögezte le beszélgetésünkkor Enikő. Mint állattartó a környezet-, és természetvédelemre és a felelős állattartásra hívnám fel leginkább a figyelmet, de nem csak a fiatal generációnál. Mi nagy hangsúlyt fektetünk állataink jólétére, meghálálják a gondoskodást. Szigorúan elítélem az állatkínzás minden formáját, legyen az elégtelen takarmányozás, itatás hiánya vagy nem megfelelő tartási körülmények. De nem csak a gazdasági állattartásra gondolok, egyre nagyobb gond a kóbor házi kedvencek (főleg kutyák) helyzete. Környékünkön is egyre több állatmentő egyesület hívja fel erre a figyelmet. Fogadjunk örökbe, ne szaporítsunk, ne vegyünk szaporítóktól házi kedvencet! Az ivartalanítás kis kedvenceinknél (kutya, macska) nagyon fontos kérdés és a gazdi felelőssége. Egyre nagyobb hangsúlyt kap napjainkban az egészséges táplálkozás, vidéken sok minden saját termeléssel is megoldható. Ezt is népszerűsíteném.