Anno még tabu volt az energiaital

Általános iskolában egyszer a tornaterem mögött bújtunk el a társaimmal, hogy titokban megigyunk egy akkoriban éppen népszerűnek számító energiaitalt, amelyet mellesleg hatalmas nehézségek árán tudtunk beszerezni a helyi közértből. Dióhéjban annyi történt, hogy kisebb szóváltásba kerültünk a kasszás Piroska nénivel, aki igencsak kételkedett abban, hogy délután egy órakor, iskolaidőben azért mentünk boltba, hogy energiaitalt vásároljunk egyikünk apukájának, de némi győzködés után ideadta nekünk kétszáz forintért.

A kukában végezte az energiaital

Nagy volt az örömünk, hogy túljutottunk a nehezén, ám csak ezután jött a feketeleves... Míg élek nem felejtem el, mennyire megijedtünk, amikor megláttunk, hogy a sarkon befordult a mindig borzasztóan szigorú és komor Misi bácsi, a testnevelés tanárunk, aki egyszer mindössze a nézésével képes volt másodperceken belül elhallgattatni száz őrjöngő gyereket. Sápadt arccal figyeltük, ahogy Misi bá' kikapja a társam kezéből a dobozt és kiönti az italt a járdára. Szűkszavú emberként ismertük őt mindig is, de akkor olyan hegyi beszédet kaptunk tőle, mint még soha. A kíséretében sírva mentünk be a boltba, hogy bocsánatot kérjünk Piroska nénitől, amiért hazudtunk neki és még az osztályfőnökünkhöz is elvitt minket, hogy elmeséljük neki, mit csináltunk. Mondanom sem kell, az ellenőrzőnkbe rögtön ment is a beírás.

Sose haragudtam Misi bácsira, amiért úgy leteremtett minket, sőt, engem még meg is győzött abban, hogy meg kell óvnom magamat az energiaital-fogyasztás káros hatásaitól.