Kicsiben minden penge: a MÁV legédesebb álmára találtunk rá egy nógrádi műhelyben – fotókkal, videóval

Komoly tekintetű házőrző méreget bizalmatlanul a bátonyterenyei ház kapujában, csak akkor enyhül meg valamelyest, amikor gazdája beenged a kapun. Szabó József rögtön a kis melléképület felé irányít, ahová belépve egy varázslatos világba csöppenünk. A műhely nagy részét elfoglalja az általa felépített terepasztal, amelyet vonatok szelnek át keresztül-kasul. A szerelvények jó részét, de a síneket, a váltókat, a vasúti átjáró sorompóit is vendéglátónk készítette. Egy élet munkája tárul a szemünk elé, ami máig jó időtöltést jelent a 85 esztendős amatőr modellezőnek. 

Eredeti vonatok kicsinyített másai szelik a terepasztalt

A falakon körbe doboznyi alkatrészek, felcímkézve típus szerint. Könyvek, dokumentumok, fényképek sorakoznak a polcokon. Egy nagyítós lámpa hajol az asztal fölé, amin a szerszámok társaságában egy összeszerelésre váró mozdony hever. A helyiségben száznál is több társát számlálhatjuk meg, közülük harmincat József épített. Valamennyit az eredeti vonatok kicsinyített mására formálta. 

– Balassagyarmaton jártam általános iskolába, ahol minden nap a vasút feletti felüljárón keltem át. Akkor varázsolt el a vonatok világa és a szenvedély bizony máig tart – kezdi a történetet Szabó József.

Mint mondta, akkoriban is lehetett már vasútmodelleket vásárolni, de igen borsos áron árulták azokat. A gyerekeknek csak a szíve fájdult meg Tóth Lajos Váci utcai üzletének kirakta előtt. Mivel mindig is műszaki érdeklődésű fiatal volt, így saját maga kezdett gőzösöket készíteni. Rengeteg irodalmat tanulmányozott, saját maga rajzolta a terveket is, ami alapján megalkotta az apró járműveket, az elsőt 1960 környékén. 

– Szüleim villamosmérnöknek szántak, én inkább mozdonyvezető szerettem volna lenni. Azonban már egészen fiatalon megmutatkozott a műszaki érdeklődésem, édesanyámnak mosógépet csináltam – meséli József, aki a mai napig mindent megszerel a ház körül. – 1966-ban megnősültem és a párommal, Máriával, Bátonyterenyén alapítottunk családot. Az egykori nyárikonyha alakult át műhellyé az évek során, ahol szeretett feleségemmel együtt építettük fel ezt a terepasztalt. 

A hajlakkos flakonok új élete

A két vágányú, villamosított vasútvonal változatos tájon kanyarog. Vannak makettházak, az egykori salgótarjáni vasútállomást mintázó épület, alagutak és hidak, víztorony, fák és világító kandeláberek. A különleges, képzeletbeli világot szinte teljesen József építette, a tartozékokkal együtt. Felesége is támogatta ezt a hobbit, sőt tevékenyen is részt vett a terepasztal kialakításában, ötleteivel segítve a jobb megoldásokat. 

– Amikor rájöttem, hogy az oszlopokhoz egy bizonyos márkájú hajlakk doboza a legmegfelelőbb, onnantól a feleségem csak azt használta – idézi fel mosolyogva József, majd szomorúan tér ki arra, hogy öt évvel ezelőtt megözvegyült. Ez akkora tragédia volt számára, hogy évekig nem is foglalkozott szeretett hobbijával. Csak a közelmúltban kezdte el újra bütykölni a vonatokat. 

Egyszemélyes modellgyárban születnek a vonatok

– Vannak még terveim, az egyik mozdonyt, az úgynevezett Nurmi 424-es – ami a MÁV egyik legendás gőzmozdonytípusa – közel ötszázezer forintért lehet megvásárolni. Nekem ebből öt darabom van, valamennyit szeretném rendbe hozni. Továbbá a magyar gyártmányú Hernyót is el akarom még készíteni – teszi hozzá, és azt is elárulja, hogy egy-egy mozdony elkészítése 300-400 munkaórát is igénybe vesz, de az elmúlt közel hatvan évét a vasútmodellezésnek szentelte, szinte nem volt olyan nap, hogy ne csinált volna valamit a terepasztalon. Azt ugyanis folyamatosan karban kell tartani annak érdekében, hogy jól működjön. 

Mint mondta, egyszemélyes gyárában mindent elő tud állítani, ami a vonatokhoz szükséges. Számos méhtelepről megmentett és felújított gép segíti a munkáját. A karosszériát sárgaréz lemezből hajlítja, az alapot fotómaratással mintázza, a kerekeket szintén maga fröccsönti. A mozdonyok lelkét, a motorját pedig olyan hétköznapi tárgyakból rakja össze, mint a hajszárító, vagy a magnó. Az idők során több helyen is kiállították a több darabra szétszedhető terepasztalt, Budapesten, Hatvanban, Bátonyterenyén és Szegeden is megcsodálhatták azt az érdeklődők.

A salgótarjáni mozi kialakításában is részt vett 

Amíg a vonatokról beszélgetünk számos érdekesség kiderül még Szabó Józsefről, aki a salgótarjáni Stromfeld Aurél Technikum elvégzését követően dolgozott a jobbágyi lőszergyárban, levelezőn elvégezte a Bánki Donát Műszaki Főiskolát, a Gelka munkatársa is volt, de a Nógrád Megyei Moziüzem Vállalat műszaki vezetőjeként a salgótarjáni mozi kialakításában is szerepet vállalt. Mint mondja, abban az időben 140-nél is több mozi működött a megyében. Hosszú ideig tanított a bátonyterenyei Fáy András középiskolában, fia Zsolt is szintén ezt a szakmát választotta: magyar nyelv és irodalmat oktat a dorogházi általános iskolában. De ez már egy másik történet...