Holtomiglan, holtodiglan: Nógrádban is zajlik a házasság hete

Meglátásom szerint annyi értelme van a Valentin-napnak, hogy a felhajtás miatt azok is szentelnek egy kis időt a párjukra, akik egyébként nem sűrűn teszik ezt. De nem csak egyetlen napnak kéne arról szólnia, hogy odafigyelünk a választottunkra. Azonban alapvetően csak a kezdeti időszakban, a házasság elején, amikor még rózsaszín köd borul az agyunkra, érezzük úgy: az érzéseinket apró gesztusokkal, rózsával, csokival, szép szavakkal kell a másik tudtára hoznunk. 

Házasság feltételekkel

Akkor szembesülünk azzal, hogy a házasságnak vannak feltételei, amikor úgy döntünk: összekötjük életünk fonalát a választottunkkal. Előre be kell jelentkezni a polgármesteri hivatalba, ahol a frigyet meg szeretnénk ejteni. Ki kell jelenteni, hogy saját akaratunkból, minden kényszer nélkül szántuk rá magunkat a lépésre. Ezt akkor így is gondoljuk. Aztán felszáll a rózsaszín köd, a mindennapok mókuskereke bedarálja a feleket. Meg kell felelni a munkahelyen, szülőként, háziasszonyként, családfenntartóként, barátként. Talán azért tesszük a legkisebb erőfeszítést, hogy a parázs megmaradjon. 

Akkor döbbenünk csak rá, hogy a másik szerelme, kitartása és hűsége nem magától értetődő, amikor már a válást fontolgatjuk. Ilyenkor már sokszor késő azon gondolkodni, hol rontottuk el. Azelőtt kéne komolyan elgondolkozni a házasság feltételein, mielőtt kimondjuk a boldogító igent. Nem elég ugyanis egymásnak elrebegni: míg a halál el nem választ. Magunknak kell megígérnünk, hogy kitartunk a társunk mellett, minden feltétel között. Szerintem csak így lenne érdemes belevágni a közös kalandba!